A legnehezebb feladat eldönteni, hogyan adjuk ki az albérletet. Fogadjunk fel egy ingatlanközvetítőt, és ezzel egyidejűleg mondjunk le a kaucióról az ingatlanos javára, vagy vegyük a saját kezünkbe a dolgokat. Mind a kettő rejt előnyöket és hátrányokat.
Felelős vagy.
Mást sem hallani. Felelős vagy a gyermekedért, önmagadért, a környezetedért, az egészségedért, a szüleidért..."Felelős vagy a rózsádért". És igen, tudom. Felelős vagyok mindenért, még akkor is, ha sokszor és mindig kettészakadok. És nem, nem létezik jó időbeosztás, sokszor magát a szót sem tudom értelmezni. Beosztani azt, ami nincs. Valahol reggel, ébredés után egész egyszerűen eltűnt. Csak érzések vannak bennem. Lelkiismeret furdalás, kétségbeesés, késés, stressz, és lemondás. Mert lemondok oly sok mindenről.
Ki ne találkozott volna már azzal az érzéssel, amikor a tárgyakat nem használjuk, de szeretjük. Olyannyira, hogy eltesszük, feltesszük, letesszük, a majd jó lesz valamire szent érzésével, majd évek múltán rá kell jönnünk tele, van lommal a pince és a padlás is.
Ilyenkor két eset lehetséges. Szépen lassan, óvatosan visszazárhatjuk az ajtót, vehetünk hatalmas lélegzetet, és tehetünk fogadalmat, soha többet semmit nem teszünk el nehezebb időkre. Egészen a következő karácsonyig.
Ha bevalljuk, ha nem, mindannyian éreztük már ezt. Amikor egyszerre kellene két helyen lennünk, amikor az élet egy merő lelkifurdalás, azért, amit megtettünk, és azért is, amit nem. Mert nem lehet. Akárhogy is számoljuk, mindannyiunk napja 24 órából áll. Ebben a pár órában számtalan szerepnek kell megfelelnünk, hitvallásunk szerint tökéletesen. Na de megy ez nekünk? Lássuk be, sokszor vagyonk bukott primadonnák az élet nagyszínpadán. Van, aki bevallja, és van, aki sosem. Most bemutatunk pár nőt, asszonyt, anyát, és gyermeket, egy személyben, akik buknak, felállnak, és ismát besorolnak az élet mókuskerekébe. Őszintén róluk, magunkról.
Ma, 2018-ban számtalan felmérés, és statisztikai adat születik a nőkről. Azokról a nőkről, akik vagy diplomások, netán több diplomával rendelkeznek, felsővezetők, vagy épp mélyszegénységben élnek, és a gyesre, avagy családi pótlékra várva élik mindennapjaikat.
A felmérésből azonban folyamatosan hiányzik az átlag nő.
Az a nő, aki napi tizenkét órát dolgozik az egészségügyi intézményekben, vagy gyárban, netán egy irodában adminisztrátorként, diszpécsrként húz le ugyanennyi időt. Naponta. Nem ejtünk szót a pékségben dolgozókról, vagy a nagy áruházak pénztárosairól. Rájuk valahogy egy sejtelmes lepel került, és láthatatlanok.
Ők vagyunk mi, az emberek, a kis emberek, hatalmas terhekkel a vállukon.
Ha azt gondolnánk, hogy az egyetemisták élete fenékig tejföl, hatalmasat tévedünk. A számuk egyre csökken, nem azért, mert nem tudnák elérni az ehhez szükséges pontszámot, sőt, némelyikük hatalmas reménységgel indulna el ezen az úton, de a pénz, a megélhetés lehetősége bizony számtalan egyetemistát elriaszt ettől az úttól.
A KSH adatai szerint az előző tanévi 295 ezerről 287 ezerre csökkent a hallgatók létszáma a 2016/17-es tanévre. Ez nem véletlen. A nappali tagozatos hallgatók addig, amíg az iskolát el nem végzik, bizony számtalan esetben éhezni kényszerülnek. Addig, amíg a 4,5-ös átlagnál havonta 13.000 forintnyi ösztöndíjban részesülnek, és nincs más lehetőség, addig ez a szám egyre inkább csökkenni fog. Ebből nem tudják fizetni a kollégiumot, a jegyzeteket, a havi élelemről már ne is beszéljünk.
Miért is kezdtünk el a vállalkozást? Mit szeretnénk elérni vele? Miben tudnánk Nektek segíteni?
Itt mindent megosztunk, röviden bemutatkozunk, hogy megismerjétek a csapatunk tagjait!
Valamiért kinyílik a bicska a zsebemben, amikor azt hallom, mindenre van idő, csak akarni kell. Ó igen, és a minden csak szervezés kérdése mondat ismerős? Bevallom, ilyenkor gőzölögni kezd az agyam, és képes lennék lávát hányni. Na igen. És általában ezt ott, és attól hallom, akinek nincs gyereke, letudja a nyolc óra munkát, majd meghal az unalomtól. Mert annak, aki családban él, nagyon is jól tudja, milyen az, amikor nincs idő.
Megjelentünk a Szeretlek Magyarország oldalán, amit teljes terjedelmében bemutatunk itt is:
Kupleráj van a lakásban, betemet a papírmunka, a kertet sincs időd rendbe tenni? Egy magyar startup segít.
A Click for Work mindent megold: kérhetsz tőlük vasalást, ablakpucolást, bevásárlást, lomtalanítást, rendrakást, és még hosszan lehetne sorolni.
Néha úgy érzem, betemetnek a feladatok és mégis, még csak a jéghegy csúcsából sem bányásztam ki magam. Aztán előkapom a határidőnaplómat, ami tele van, még bele próbálom szuszakolni egy-egy adott napba, hogy ne felejtsem el a postát, a gyerek szülői értekezletét, anyám gyógyszereit kiváltani, a könyvelőhöz menni, aztán jön az "úristen, mi legyen az ebéd?", meg a "ki főzi meg egyáltalán?", egészen az "áh, rendeljünk egy pizzát!" megoldásig.
És ha már a határidőnapló is fullos és hiába veszek elő egy piros filcet, hogy valamit még beleírjak, amit tuti nem felejtek el, jön a kis cetlizés.
Imáimba foglalom a post it feltalálóját, tudod, az öntapadós papírfecniét, amiket aztán elő lehet kapni és körbemintázni a pénztárcámat, meg a laptopom billentyűzete alatti részt, mert minden nap akad még olyan teendő, ami pluszba jön.
Aztán jön a felismerés, hogy elfogyott itthon a cukor, nem írtam meg egy fontos e-mailt, be kellene vásárolni anyámnak és fel is kellene nála takarítani és két dolgot tehetek:
Előveszem a vastagabban fogó tollamat és belekörmölöm az újabb kihagyhatatlanul fontos teendőmet a tenyerembe, vagy legyintek egy nagyott és
"ott egye meg a fene" felkiáltással bebújok a takaró alá diszkréten reszketni egy kicsit.
