A héten ízelítőt kaphattunk a télből - az ország számos részén esett több-kevesebb hó. Ha a dolgos, rohanós hétköznapokban más nem is, ez mindenképpen jó emlékeztető volt arra, hogy vészesen közeleg a Karácsony.

Ma van Advent első vasárnapja.

Ezen a meghitt, különleges napon ajándékötletekkel kedveskedünk nektek. A szokványostól eltérő ötletekkel, hiszen ez sem egy átlagos nap.

Az évek alatt folyamatosan a tárgyi ajándékok vették át az uralmat a karácsonyfa körül. Az ajándékozóknak pedig egyre nehezebb dolguk van, hogy megtalálják a megfelelő meglepetést szeretteiknek. Így évről-évre gyarapszik azok száma, akik saját készítésű vagy kézműves alkotásokkal kedveskednek. Ezek nagyon jó ajándékok, hiszen szívből készülnek, benne van az alkotó egyénisége, na és persze a készítéssel/válogatással töltött idő alatt biztos, hogy az ajándékozottra gondolunk.

Na és ha már fenti ötleteket is ellőttük, vagy valami igazán különlegessel szeretnénk örömet szerezni családtagjainknak, barátainknak? 

kép forrása: pixabay.com

Hamarosan kezdik vetíteni a karácsonyi filmeket a tévében és a mozikban - de az is lehet, hogy már most is műsoron vannak, csak engem kerültek még valahogy el. A karácsonyi reklámok viszont már műsoron vannak, az tuti. Azok bezzeg senkit sem kerülnek el. Gyönyörűen feldíszitett kertvárosi kertes házak, csillogóan kitakarított, kidekorált lakás, legalább öt fogással megterített asztalok, tip-top anyuka, boldog család, szánkózás a hóban. Mindenki ismeri a szcenáriót. 

Évszakok trendjei

Ha pár hete kellett volna lakberendezési ötletekről blogcikket írnom, biztosan a dzsungel mánia lett volna a téma. Trópusi levelek, virágok, kaktuszok, flamingók, párducok, ananászok a tapétától kezdve a szalvétáig mindenen. A lakberendezési üzletek kampányokat is húztak rá, akkora nagy trend lett, az Instagram és a Pinterest még máig tele van velük. 

Gyakran panaszkodunk, hogy mennyire feledékenyek vagyunk, olykor még a fiatalok is, pedig náluk fel sem merülhet bármiféle emlékezetbeli probléma. Legtöbbször egyszerüen csak azért nem jegyzünk meg dolgokat, mert többet akarunk az agyunktól, mint amire az adott pillanatban képes. Okozhatja ezt túlterheltség, fáradtság, stressz, vagy csak mert nem figyelünk oda. Ebben nincs semmi különös. Így vagyunk más képességeinkkel is, illetve tevékenységeinkkel, a munkát, a főzést, vagy éppen a futást illetően is. Mindig jobb teljesítményre vágyunk. 

A listakészítés ezzel egyutt is megosztó dolog, hiszen van aki arra esküszik, hogy minden fejben van, ha bármit leírna, az csak fokozná a káoszt. Emese barátnőm, ezzel szemben, egy lépést sem tenne a naptára nélkül, amint csak felmerül a lehetősége is annak, hogy akár egy ötperces időpontot is leegyeztetessünk, azonnal előkerül az olvasó szemüveg és a naptár. Az maga a megtéveszthetetlen igazság, gyüngybetők sora árulkodik arról, kivel mit beszélt meg már korábban. Ha üres, akkor van a boldogság: tudunk újra együtt lenni, ide-oda menni!

Mindig felüti a fejét valami új hippy őrület. Jó dolgukban azt sem tudják az emberek, mivel üssék el az időt. Ilyenkor jönnek a zero waste és hasonló agyament trendek. Vagy mégsem?!

Minden újdonságot félve, bizalmatlanul fogadunk mi, magyarok. Jobb esetben csak ufónak nézzük azokat, akik nem tartva a változástól belevágnak az életük, vagy egy szegmensük megreformálásába. Ha ezzel pedig még valaki(k)nek, vagy valaminek jót is tesznek, na azzal tudunk a legkevésbé azonosulni.
Szerencsére azért sokan vannak, - egyre többen lesznek - akiket a tudatosság, haladás vezérel. Igen nagy fába vágja a fejszéjét minden család, vállalkozás, aki erre az útra lép, hiszen mintát, követhető példát sokszor csak külföldről tudnak szerezni. Bátrak, és valljuk be - picit nem normálisak, akik kitartanak a környezettudatos, fenntartható háztartás mellett, az új keletű zero waste - avagy hulladékmentesség - jegyében. Vagy mégsem?!

De mi is ez az új hullám?
Akinek akár csak egy pillanatra is megfordult már a fejében, honnan a francból van ez a sok hulladék a háztartásban, irodában, utcákon vagy akár sajnos a természetben, annak bizony máris köze van a zero waste mozgalomhoz.
Talán többet mondd, ha úgy nevezzük, hogy "nejlonzacskó gyűlölet". Számos országban, így hazánkban is már egy ideje a többször használatos nejlon szatyrokért fizetni kell a boltokban. Ha nem vagy elég felkészült egy bevásárláshoz, bizony előfordulhat, hogy akár több száz forintot is otthagysz egy alkalommal azért, hogy legyen miben hazacipelned a vásárolt dolgokat. Majd otthon nagy valószínűséggel a kukában landol, hiszen úgyis elfelejted legközelebb magaddal vinni. Vagy nem?

Ja, nem. Ehhez már szépen alkalmazkodtunk és előkerültek, egyre nagyobb teret hódítanak a textil/vászon táskák, összecsukható kosarak és társai.
Ez volt nagyjából az első lépése a zero waste mozgalomnak.

Most pedig arról szólnak a híradások, hogy számos ország elkezdett leszámolni a nejlon zacskókkal is. Ehhez a kezdeményezéshez egy törvényjavaslat alapján hazánk is csatlakozhat akár már 2020-tól.
"Ezek használatát számos országban szigorúan kezelik, van, ahol tiltják, van, ahol adóztatják. A legszigorúbb szabályozás Kenyában van, ahol négy év börtönt kaphat az, aki nylonszatyorral megy vásárolni."
Elég rémisztő, ugye?

Így sincs idő semmire, állandóan rohanunk...
... ezer a feladat és a tennivaló, kevés a 24 óra a munkahelyi és házkörüli dolgokra. Most meg még egy bevásárlást sem lehet majd elintézni villámgyorsan, letépni azt az átlátszó zacskót és telepakolni pékáruval vagy zöldséggel. Igen, tudjuk létezik már a papírzacskó, amiből kigurul minden, alig lehet szétszedni, egyszerre 2-3 akad a kezedbe... És te még tényleg azon agyalj, hogyan vidd haza az eddig egyszerűen zacskóba dobált dolgokat?!

Jó hír, hogy már kis hazánkban is vannak, akik jó előre gondolkodnak és már ki is találták a megoldást. A textil táskák után itt vannak a textil zsákok! Kicsit körbejártuk a témát és kiderült, hogy már most könnyen elérhetőek és nagyon egyszerű a használatuk.
Ráadásul attól sem kell tartani, hogy valahol ne fogadják el. Legyen az piac, sarki zöldséges vagy akár szupermarket, mindenhol zokszó nélkül vásárolhatsz vele.
Igaz arra fel kell készülni, hogy sokszor még nem értik mi is ez, miért ezt használod, valószínűleg a kasszás is furcsán néz rád. De amíg a kötelező címke rajta van - ha olyan helyen vásárolsz -, lemérhető a termék és kifizeted, addig senkit nem zavar, hogy miben szállítod a vásárolt dolgokat.

Mindemellett hangsúlyozhatod velük egyéniségedet, tudatosságra nevelheted gyermekeidet - ami az élet minden területén nagyon fontos tulajdonság. Nem utolsó sorban pedig a környezet megóvásáért is megteszed a magad kis lépését, hogy unokáink is legalább olyan csodálatos őszi sétákat tehessenek, mint mi most.

Na de lássuk, hogyan is kell elképzelni ezeket az új hullámú bevásárlást segítő eszközöket.

1.
Lay Boglárka, a BogBag környezettudatos termékek fővárosi megálmodója és készítője szatyrai, zsákjai kiváló alternatívái az egyszer használatos nejlon zacsiknak, műanyag zacsiknak.
Szeretné, ha az emberek felismernék, hogy a környezettudatosság nem luxus, nem egy hóbort, hanem egy életforma.
Készít egyedi névre szóló szatyrokat (bogbag), melyek összehajthatóak, moshatóak, kis helyet foglalnak a táskában, könnyűek, de mégis elbírnak akár 5 kg krumplit is:)
A hálós, a vega és bakery baggykbe haza tudod szállítani a piacon, boltban vásárolt élelmiszert, ha koszos lesz a baggy, csak dobd bele a mosógépbe és mosd ki.

Annyira szép érzés, amikor elkezdik. Amikor ott állnak az ismeretlen küszöbén, kissé félszegen, kissé bátortalanul, de egy dologban egyeznek, tudják, hogy megcsinálják, mert képesek rá. És elkezdődik az iskola. Ugye mindannyian ismerjük az érzést? Amikor könnyek között nézzük, ahogy elnyeli őket az ígéretet rejtő hatalmas iskolatáska, az első pici betű, amit szépen akarnak, és gyöngy betűkkel, de csak pici próbálkozás a vége. De nekünk a legszebb, és már tudjuk, tűzoltó lesz, vagy katona, vagy vadakat terelő juhász, csak legyen boldog, mert ez számít igazán. 

De hol a boldogság, amikor a nap felét az iskolában tölti? Amikor egyre bonyolultabb a számtan, és már mi sem mindig értjük. És hol az idő, merre az alkalom, hogy segíteni tudjuk őket? Mert akkor boldog, és kiegyensúlyozott, ha érti, miről beszélnek az iskolában. Ha megérti az összefüggéseket, és van alap, amire építhet. Ehhez pedig tetszik vagy sem, a szorgalom mellett bizony sokszor kell valaki, aki elmagyarázza, aki megérteti. És lehet a miénk a legnagyobb zseni a földön, néha nála is vannak elakadások. És mi olyan szívesen leülnénk mellé, én tanulnánk velük az angolt, de hogyan, amikor németesek voltunk? És annyira szívesen elmagyaráznánk a matekot, fizikát, vagy kémiát, de lássuk be, annak idején mi is ugyanolyan arcot vágtunk, mint most a legnagyobb kincsünk.

Szüleim, ahogy bizonyára téged is, arra tanítottak, hogy osszam meg, amim van. Elfogadtam, igyekeztem, nem mondhatom, hogy szívből jött, hogy könnyű volt, nem is igazán értettem miért fontos ez. Mégis mit osszak meg? Mindent? Felnőttünk, gyerekeink lettek, családot alapítottunk. Mindent és mindenünket boldogan megosztunk szeretteinkkel, bárcsak még annál is többet adhatnánk nekik! De nem lehet, mert nincs erőm vagy időm több. Hányszor sóhajtottam fel, ha lenne egy weboldal, ahol időt, csak egy keveset letölthetnénk, de jó lenne! 

Elteltek az első hetek az iskolában, túl vagyunk az első reggelek okozta megrázkódtatásokon, és már talán életünk első szülői értekezletén is. Két hét, amit oly sok izgalom előzött meg, az iskola kiválasztásától kezdve mindazon át, hogy mi és mennyi az a felszerelés, amit feltétlen szükséges és még örömet is okoz a gyerkőcnek.  

De mi legyen a délutánokkal? Sport vagy zene? Vagy mindkettő? Hadd meséljek itt e helyen személyes élményekről. Amikor a fiam iskolás nagyfiú lett, épp a délutánok miatt töprengtem a legtöbbet. Annak idején én világéletemben „napközis” voltam, amit semmiképpen nem kívántam a gyerekemnek. Biztos voltam abban, hogy ezt az utat messziről elkerüljük. Mivel abban is biztos voltam, hogy sportolni fontos, errefelé tereltem nemcsak a fiamat, hanem a lányomat is. Miért voltam ebben oly magabiztos?  Több okból is, párat engedjetek meg, hogy bemutassak.

Jótékony élettani hatás

A kiszolgáltatottság érzéséhez elég egyetlen egy pillanat. Elég egy vadidegen város, ahol senkit nem ismersz, egy este, két gyerek, és egyetlen apró baleset, aminek kéztörés a vége

A kicsié. Persze azonnal hívod a mentőt, mert nem tudod hol fogd, hogyan teszel jót, vagy éppen rosszat, egyetlen dolgot tudsz, de azt nagyon, azonnal segítségre van szükséged. Majd végignézel a két gyereken, az egyik 11 éves, éppen falfehér, sokkot kapott a húga látványától, és ott a kicsi, alig hét évesen, zokog, ordít, és arra kér, segítsek.

Tetszik, vagy sem, mindannyian megöregszünk, szerencsés esetben. És ha szerencsénk van, végig kísérhetjük szeretteinket is ezen az úton. De hol van az a határ, amikor a lelkünk békessége, és a szeretet megfér egymással? 

Tele vannak az időseket ellátó intézmények. Időpontot kapni szinte lehetetlen, arról nem is beszélve, hogy szeretteink házát, lakását kérik az új életért cserébe. És ez csak az anyagi oldala. Ami ennél sokkal súlyosabb, az a lelki oldal. Hiszen az idősek otthonában való elhelyezés minden családtag számára fájdalmas érzés. Az a rokon, aki ezt kora idős korára nem rendezte el önként, most kényszerré válik. Mindenki számára. Nyilván ezer meg egy magyarázat létezik a lépésre, de attól még fáj. Mindenkinek. 

Az idősek azonban mindenképp ápolásra, felügyeletre szorulnak. Előbb-vagy utóbb nem lesznek képesek ellátni önmagukat, beleértve a fürdést, takarítást, vagy az egészen egyszerű kalács vásárlást. Kell melléjük valaki. Valaki, akinek van ideje naponta, vagy két naponta felmenni. Elintézni azt, amire ők már képtelenek, függetlenül attól, hogy még mindig keresztrejtvényt fejtenek, és a világ dolgait is tisztán látják. A világét, benne önmagukét és a családét.