Ki ne találkozott volna már azzal az érzéssel, amikor a tárgyakat nem használjuk, de szeretjük. Olyannyira, hogy eltesszük, feltesszük, letesszük, a majd jó lesz valamire szent érzésével, majd évek múltán rá kell jönnünk tele, van lommal a pince és a padlás is. 

Ilyenkor két eset lehetséges. Szépen lassan, óvatosan visszazárhatjuk az ajtót, vehetünk hatalmas lélegzetet, és tehetünk fogadalmat, soha többet semmit nem teszünk el nehezebb időkre. Egészen a következő karácsonyig.

Vagy veszünk egy hatalmas nagy levegőt, és felébred bennünk a kereskedői vágy, garázsvásárt tartunk.

Ez utóbbi sokkal több helyet és pénzt eredményez majd. Persze munkából is több lesz, hiszen válogatni kell, selejtezni, árazni, és közhírré tenni, hogy mindent olcsón, és jó minőségben megvásárolhatnak nálad.

Mindent. Amit több év, netán évtizedek alatt gyűjtöttél össze egyedül sokszor lehetetlennek tűnik kiválogatni. Ilyenkor vagy megunod, vagy okos leszel és segítséget hívsz. Mert bizony ahhoz, hogy a lelkesedés megmaradjon, hogy legyen, aki segít, aki pakol, aki esetleg a környéken szórólapozik, vagy ötletekkel lát el a siker érdekébe, bizony szükséges.

Ilyenkor érdemes megkeresni bennünket, és igénybe venni egy-két egyetemistát, aki leveszi a válladról a legnagyobb terheket, hogy te miközben a garázsvásárra tartasz, élni, dolgozni, és a családoddal is foglalkozni tudj.

Egy-két kattintás, és számtalan bosszúságtól, a feladom, és soha többé érzésétől kíméled meg magad. Vedd könnyedén a lomot, és tarts velünk garázsvásárt a nyáron!