Van valami, amiről nem beszélünk eleget. Pedig kellene. Nemcsak a médiában, hanem szűk
környezetünkben is. Van egy téma, ami ugyan nem számít tabunak – vagy mégis? – de minimum azt
hisszük, ha nem beszélünk róla, akkor nincs. Nem lesz. Pontosabban éppen, hogy lesz, anélkül, hogy
bármit is tennénk érte. Ez viszont nem igaz.

Nyugdíj. Nyugdíjas évek.
Eszünkbe jut a fentiek hallatán, a nagymamánk, a szomszédunk, az a kedves bácsi a közértből.
Minden és mindenki, csak mi magunk nem.
Húszas éveinkben épp csak felocsúdunk az első munkahely megszerzése öröméből. Élvezzük a
munkáért járó fizetés adta szabadságot, az igazi felnőtt éveket. Nyaralunk, utazunk, fesztiválozunk.
Hol jut eszünkbe a saját nyugdíjas korunk?!
Harmincasként ott a családalapítás, a saját otthon kérdése. Nincs energiánk még a nyugdíjunkon is
gondolkodni.
Negyvenesként már kezdjük kapizsgálni, hogy azok a nyugdíjas évek talán nincsenek is annyira távol.
De húsz-harminc év még mindig beláthatatlannak tűnik.
Furcsa. Hiszen, ahogy gyerekünk születik, hihetetlen gyorsan előre szaladunk gondolatban a 18.
születésnapjáig. Mi lesz akkor? Hogyan fogjuk tudni segíteni őt? Ebben az esetben nem tűnik
távolinak az a közel húsz év…

Fel kell, hogy ébresszünk mindenkit!
Bizony az a 20-30 vagy akár 40-50 év rettentő gyorsan elrepül, ami a saját nyugdíjas éveinkig hátra
van. Tudatosnak kell lennünk. Nekünk kell tudatosnak lennünk. Meg kell ismerkednünk az
öngondoskodás fogalmával. Be kell építeni a szótárunkba, a mindennapi gondolataink közé.
És most hagyjuk is a politikát. Nézzük a tényeket. Öregedő társadalomban élünk. Akárhogy is nézzük,
évről évre magasabb lesz az idősek száma szemben az aktív, munkaképes emberekkel.
Változik a világ, változik a társadalom, változnak a szokások is.

Változnia kell a gondolkodásunknak is.
Amit eddig példaként láttunk magunk előtt nagyszüleinktől egyre kevésbé lesz kivitelezhető. Egyrészt
azért, mert a mi igényeink is mások lettek. Másrészt azért, mert róluk még képes (volt) gondoskodni a
társadalom idős korukra.
Még mindig hagyjuk a politikát. Vegyük észre, hogy a falusi többgenerációs együttélést felváltotta a
nagyvárosi magunkra utaltság. Tegyétek a szívetekre a kezeteket: ti milyen gyakran jártok haza a
mamához vidékre?
Meg kell ismernünk az öngondoskodást. El kell kezdenünk a jövőbeli magunkról gondoskodni. Most.
Ha most a 30-as, 40-es éveidben elkezded, – de vallom, sosem késő, tedd meg bátran akkor is, ha már túl vagy ezeken a kategóriákon – jó eséllyel békés, boldog nyugdíjas éveik elé nézel. Ráadásul gyermeked, unokád számára nem lesz idegen ez a gondolkodásmód. Ebben fog felnőni.
Oké. De mégis hogyan?
Számos lehetőség segíthet a zavartalan nyugdíjas évekhez. Ám az alternatívák útvesztőjében könnyű
eltévedni, ha nincsenek pontos célok.
Tehát mielőtt rátérnénk az anyagi biztonságot jelentő megoldásokra előtte érdemes a -1. és a 0.
lépést megtenni.

-1. Pontos cél megfogalmazása
Kezdjük azzal, hogy megfogalmazzuk, meddig tervezzük a munka világában aktívan tevékenykedni.
2019-ben ugyan még „csak” 64 év a nyugdíjkorhatár, de nincs kizárva, hogy mire a mostani
középkorosztály érintett lesz, jóval magasabban húzódik meg a határ.
Itt érdemes arról is elgondolkodni, hogy mivel szeretnénk tölteni a nyugdíjas éveinket. Hiszen, ha a
célunk a jól megérdemelt pihenés, utazás, ahhoz teljesen más tőkével kell rendelkezni, mintha a
családunk +2 keze-lába szeretnénk lenni vagy az olvasásnak szentelnénk öreg mindennapjainkat.

0. Tervezés
Ha már tudjuk, mennyi tőkére van szükségünk, végig kell gondolni, hogyan teremtjük elő azt.
Rendszeres megtakarításban gondolkodunk, vagy befektetésben? Mire van most lehetőségünk?

Miből élek nyugdíjasként?
Minél fiatalabb korban kezdünk el tudatosan gondolkodni és gondoskodni időskori énünkről, annál
több potenciál van a különböző megtakarítási formákban. Pár éves élet- és munkatapasztalattal a
hátunk mögött, nem feltétlenül lesz még lehetőségünk befektetésekkel zsonglőrködni. Viszont ha
célorientáltsággal akár apró lépésenként is építkezhetünk.
Ráadásul ezek esetében jár az éves +20% nyugdíjcélú adóvisszatérítés.
Önkéntes nyugdíjpénztárak
Alacsony havidíj mellett is indítható, leggyakrabban állampapírba és a hazai gazdaságba fekteti a
megtakarítani kívánt pénzt.
Nyugdíjbiztosítás
Ahogy a nevéből is kicseng, biztosítónál elhelyezett pénz, melyet befektetési alapkezelő menedzsel.
Rengeteg konstrukció létezik. Érdemes szakember segítségét kérni a megismerésükben, választásban.
Több előnye van. A leggyakrabban emlegetett, hogy a nyugdíjkorhatár emelése nem érinti és az állam
nem férhet hozzá.
Nyugdíj előtakarékossági számla
Ez a legkevésbé kötött megoldás. Nincs kötelező havidíja. Olyan ütemben tudjuk megtakarításainkat
gyűjteni, ahogy arra lehetőségünk van.

Lássunk néhány példát arra, ha megtakarítás helyett valami kézzel foghatóba tartanánk a pénzünket,
ha van már meglévő tőkénk, amit befektetnénk.
Ingatlan
Talán ez az egyik legismertebb befektetési forma. Érdemes ház/lakásvásárlás mellett elgondolkodni
üzlethelyiség vagy épp garázs vásárlán is. Főleg vidéken járhat jól utóbbiakkal az ember. Ingatlan
esetében azért érdemes mérlegelni, hogy időközönként ráfordítással is jár. Valamint sosem lehetünk
biztosak, melyik évtizedben merre járnak az ingatlanárak.

Mezőgazdasági terület
Szántóföld, erdő, gyümölcsös… Magyarország méltán híres volt a mezőgazdaságáról, amit igyekeznek
újra felvirágoztatni. Ily módon jó gondolat ebben tartani pénzünket. Jó tudni, viszont, hogy
napjainkban már nem vásárolhat akárki mezőgazdasági területet.

Jó minőségű deviza
Vannak, szívesebben viszik külföldre a már összegyűjtött pénzüket. Számukra jelenthet megoldást, ha
jó minőségű devizában tartják azt.

Arany
A virtuális pénzek korában, ahol szinte már bankkártyára sincs szükség a fizetéshez, könnyű
megfeledkezni a régi korok biztos befektetési lehetőségéről. Pedig bizony aranyban tartani a
pénzünket még mindig az egyik legbiztosabb befektetési módszer.

Lego
Viccesen hangik, de ha jobban belegondolunk nagyon is igaz lehet. Hiszen ritkaságokat gyűjteni
évszázadok óta kifizetődő befektetés volt. Modern világunkban a Lego is ide tartozhat. Ráadásul még
feltétlenül limitált kiadásnak sem kell lennie. Ugyanúgy, ahogy a képregényeknél, könyvek első
kiadásainál, bőven elég, ha bontatlan dobozt sikerül pár (tíz) évre eredeti állapotában megőriznünk.

Fentebb a teljesség igénye nélkül a leggyakoribb, legismertebb öngondoskodási módszereket szedtük
csokorba. A témával foglalkozni kell, akár már 20 évesen is. A negyvenes éveinkben pedig egyenesen
kötelező. Merjen téma lenni családi-, baráti összejöveteleken. Kérjünk bátran tanácsot, információt
egymástól is.
Igyekezzünk több lábon állni, így érhetőek el a legbiztosabban a megtervezett békés nyugdíjas
évek.
Egyet azonban nem szabad elfelejteni. Ahogy egy kipróbált étterem, egy felírt gyógyszer sem felelhet
meg egyformán két embernek, úgy ezen megoldások között is a számunkra testhezállót kell
megtalálni. Igyekezzünk több lábon állni, így csökkenthető a kockázat leginkább.

Hiába zengek ódákat a csokifagyiról, ha hozzád a vanília áll közelebb.