Click for Work

2018.okt.12.
Írta: Click for Work Szólj hozzá!

NOylon és társai - új hullám a bevásárlásban

Mindig felüti a fejét valami új hippy őrület. Jó dolgukban azt sem tudják az emberek, mivel üssék el az időt. Ilyenkor jönnek a zero waste és hasonló agyament trendek. Vagy mégsem?!

Minden újdonságot félve, bizalmatlanul fogadunk mi, magyarok. Jobb esetben csak ufónak nézzük azokat, akik nem tartva a változástól belevágnak az életük, vagy egy szegmensük megreformálásába. Ha ezzel pedig még valaki(k)nek, vagy valaminek jót is tesznek, na azzal tudunk a legkevésbé azonosulni.
Szerencsére azért sokan vannak, - egyre többen lesznek - akiket a tudatosság, haladás vezérel. Igen nagy fába vágja a fejszéjét minden család, vállalkozás, aki erre az útra lép, hiszen mintát, követhető példát sokszor csak külföldről tudnak szerezni. Bátrak, és valljuk be - picit nem normálisak, akik kitartanak a környezettudatos, fenntartható háztartás mellett, az új keletű zero waste - avagy hulladékmentesség - jegyében. Vagy mégsem?!

De mi is ez az új hullám?
Akinek akár csak egy pillanatra is megfordult már a fejében, honnan a francból van ez a sok hulladék a háztartásban, irodában, utcákon vagy akár sajnos a természetben, annak bizony máris köze van a zero waste mozgalomhoz.
Talán többet mondd, ha úgy nevezzük, hogy "nejlonzacskó gyűlölet". Számos országban, így hazánkban is már egy ideje a többször használatos nejlon szatyrokért fizetni kell a boltokban. Ha nem vagy elég felkészült egy bevásárláshoz, bizony előfordulhat, hogy akár több száz forintot is otthagysz egy alkalommal azért, hogy legyen miben hazacipelned a vásárolt dolgokat. Majd otthon nagy valószínűséggel a kukában landol, hiszen úgyis elfelejted legközelebb magaddal vinni. Vagy nem?


Ja, nem. Ehhez már szépen alkalmazkodtunk és előkerültek, egyre nagyobb teret hódítanak a textil/vászon táskák, összecsukható kosarak és társai.
Ez volt nagyjából az első lépése a zero waste mozgalomnak.


Most pedig arról szólnak a híradások, hogy számos ország elkezdett leszámolni a nejlon zacskókkal is. Ehhez a kezdeményezéshez egy törvényjavaslat alapján hazánk is csatlakozhat akár már 2020-tól.
"Ezek használatát számos országban szigorúan kezelik, van, ahol tiltják, van, ahol adóztatják. A legszigorúbb szabályozás Kenyában van, ahol négy év börtönt kaphat az, aki nylonszatyorral megy vásárolni."
Elég rémisztő, ugye?

Így sincs idő semmire, állandóan rohanunk...
... ezer a feladat és a tennivaló, kevés a 24 óra a munkahelyi és házkörüli dolgokra. Most meg még egy bevásárlást sem lehet majd elintézni villámgyorsan, letépni azt az átlátszó zacskót és telepakolni pékáruval vagy zöldséggel. Igen, tudjuk létezik már a papírzacskó, amiből kigurul minden, alig lehet szétszedni, egyszerre 2-3 akad a kezedbe... És te még tényleg azon agyalj, hogyan vidd haza az eddig egyszerűen zacskóba dobált dolgokat?!


Jó hír, hogy már kis hazánkban is vannak, akik jó előre gondolkodnak és már ki is találták a megoldást. A textil táskák után itt vannak a textil zsákok! Kicsit körbejártuk a témát és kiderült, hogy már most könnyen elérhetőek és nagyon egyszerű a használatuk.
Ráadásul attól sem kell tartani, hogy valahol ne fogadják el. Legyen az piac, sarki zöldséges vagy akár szupermarket, mindenhol zokszó nélkül vásárolhatsz vele.
Igaz arra fel kell készülni, hogy sokszor még nem értik mi is ez, miért ezt használod, valószínűleg a kasszás is furcsán néz rád. De amíg a kötelező címke rajta van - ha olyan helyen vásárolsz -, lemérhető a termék és kifizeted, addig senkit nem zavar, hogy miben szállítod a vásárolt dolgokat.


Mindemellett hangsúlyozhatod velük egyéniségedet, tudatosságra nevelheted gyermekeidet - ami az élet minden területén nagyon fontos tulajdonság. Nem utolsó sorban pedig a környezet megóvásáért is megteszed a magad kis lépését, hogy unokáink is legalább olyan csodálatos őszi sétákat tehessenek, mint mi most.

Na de lássuk, hogyan is kell elképzelni ezeket az új hullámú bevásárlást segítő eszközöket.

1.
Lay Boglárka, a BogBag környezettudatos termékek fővárosi megálmodója és készítője szatyrai, zsákjai kiváló alternatívái az egyszer használatos nejlon zacsiknak, műanyag zacsiknak.
Szeretné, ha az emberek felismernék, hogy a környezettudatosság nem luxus, nem egy hóbort, hanem egy életforma.
Készít egyedi névre szóló szatyrokat (bogbag), melyek összehajthatóak, moshatóak, kis helyet foglalnak a táskában, könnyűek, de mégis elbírnak akár 5 kg krumplit is:)
A hálós, a vega és bakery baggykbe haza tudod szállítani a piacon, boltban vásárolt élelmiszert, ha koszos lesz a baggy, csak dobd bele a mosógépbe és mosd ki.

2. 
Jupcycle – Julia’s upcycle roomja
Budapesten a környezettudatosság új szintjére igyekszik emelni a bevásárlózsákok világát. Ahogy a mottója is tartja: "Ami számodra felesleg, nekem alapanyag, másnak pedig újra érték. " Így kínálatában megtalálható a vászon zsák mellett a függönyből és a pólóból készült zsák is. Így akár egy emléknek kedves, azonban már nem kihasznált pólót új, hasznos funkcióval láthatsz el.
A hálós anyagokból készült zsákokat zöldség, gyümölcs bevásárlásához ajánlja, mivel könnyen moshatók, szájuk jól záródik és súlyuk nem tud olyan jelentős lenni, hogy azt a mérlegeléskor a pénztárcád bánja.

 julia_s.png

3.
A minták szerelmesei Gombooc jászberényi alkotásaiban élhetik ki vágyaikat, aki tüll és mintás pamutvászonból varr zsákokat a zöldségek, gyümölcsök vásárlásához. Pékáruhoz pedig két méretben 100% pamut vastag molinóból készült zsákot szerezhetsz be.
Bátran vásárolhatsz velük a piacon, és bármilyen nagyobb áruházban is!

4.
A kifinomultabb minták hívei biztos találnak a hajdúböszörményi Rozka Alkotóműhelye kínálatában számukra megfelelő zsákot, ami akár len alapú kress vászonból is készülhet. A könnyebb tisztíthatóság érdekében még arra is gondolt Rozka, hogy a külső pamutréteget belülről egy vékony vízlepergető, mégis lélegző anyaggal bélelje, így elég csak nedves szivaccsal kitörölni, majd száradni hagyni.
Sőt, ha kipróbálnád magad és saját szütyőt szeretnél gyártani Rozka önkéntes zacskóvarrás workshopján erre is van lehetőséged.

5.
Lindi NOylon zsákjainak már a megnevezése is magával ragadó! 4 féle méretben kapható, lyukacs, szublimációs eljárással mintássá varázsolt anyagnak köszönhetően könnyű és jól szellőzik. Egyszerűen mosható, gyorsan szárad, kis helyen elfér.
Természetesen a pékáruk számára elérhető egy PUL anyagból készült zsák is, hogy a kasszaszalaggal még véletlenül se érintkezzenek a finom falatok és a kiszáradástól is óvhasd őket sőt, még a kéretlen nedvességtől -pl mirelit áru vagy kilyukadó tejes doboz - is távol tartja a kenyeret ez a vízhatlan mégis lélegző csoda.
Evelin a zsákjai mellé egy hasznos tippel is kedveskedik a vásárlóinak. Mivel a család és a varrás mellett gyakran előfordul, hogy a legalapvetőbb háztartási munkákra, így pl. a bevásárlásra is alig tud időt szakítani. Ilyenkor bátran veszi elő az okos készülékét és kér alkalmi diák segítséget a C4W-től. Hiszen mióta kevesebb mint 5 perc alatt talált ezen a platformon egy megbízható bébiszittert, aki alkalmanként kisegíti, a legnagyobb bizalommal fordul a Clickforwork és diákjai felé és ajánlja minden elfoglalt embernek.

 

+1
Végül pedig jöjjön egy kicsit más, egy kicsit a múltat idéző cekker jellegű szépség, ami fantasztikusan megállja a helyét a mai világban is.
Ha Nyíregyházán, a Szivárvány Mami Horgolt Dekorjai között, ha kutat kicsit az ember, rálelhet erre a spárgafonalból egyedi minta alapján horgolt cekkerre. Igaz alapvetően ez inkább a bevásárló táskát helyettesítené, de azt gondolom nagyobb mennyiségű burgonya vagy alma vásárlásánál jó szolgálatot tehet.

horgoltcekker.jpg

Kínálat tehát már most bőven akad. Annyi féle anyag, minta, szín, méret, stílus. Ahogy látható az ország bármely pontján megtalálható az a lelkes alkotó, akitől beszerezheted. Ha pedig idő szűkében vagy és inkább használod az online rendelést erre is mindenkinél megvan a lehetőséged.


Bármely nagyobb áruházban is bátran használhatóak.
Messze van még 2020. Kezdd el a hulladékmentesebb életmódot még ma!

Segítség! Iskolába jár a gyerek!

Annyira szép érzés, amikor elkezdik. Amikor ott állnak az ismeretlen küszöbén, kissé félszegen, kissé bátortalanul, de egy dologban egyeznek, tudják, hogy megcsinálják, mert képesek rá. És elkezdődik az iskola. Ugye mindannyian ismerjük az érzést? Amikor könnyek között nézzük, ahogy elnyeli őket az ígéretet rejtő hatalmas iskolatáska, az első pici betű, amit szépen akarnak, és gyöngy betűkkel, de csak pici próbálkozás a vége. De nekünk a legszebb, és már tudjuk, tűzoltó lesz, vagy katona, vagy vadakat terelő juhász, csak legyen boldog, mert ez számít igazán. 

De hol a boldogság, amikor a nap felét az iskolában tölti? Amikor egyre bonyolultabb a számtan, és már mi sem mindig értjük. És hol az idő, merre az alkalom, hogy segíteni tudjuk őket? Mert akkor boldog, és kiegyensúlyozott, ha érti, miről beszélnek az iskolában. Ha megérti az összefüggéseket, és van alap, amire építhet. Ehhez pedig tetszik vagy sem, a szorgalom mellett bizony sokszor kell valaki, aki elmagyarázza, aki megérteti. És lehet a miénk a legnagyobb zseni a földön, néha nála is vannak elakadások. És mi olyan szívesen leülnénk mellé, én tanulnánk velük az angolt, de hogyan, amikor németesek voltunk? És annyira szívesen elmagyaráznánk a matekot, fizikát, vagy kémiát, de lássuk be, annak idején mi is ugyanolyan arcot vágtunk, mint most a legnagyobb kincsünk.

És lehet, ott a kicsi, aki vég nélkül hisztizik, hiszen a féltékenység nagy úr, és hangzavarban tanulni minden, csak nem eredményes.

És lássuk be, vannak pillanatok, amikor egy katalmas katyvasz az egész.

És csak azt látjuk, hogy néz ránk a Reménységünk reményvesztetten, és nálunk pedig oly sokszor elszakad a cérna. És ilyenkor jön a frusztrált szülő, aki frusztrált gyermeket teremt, és nincs vége a körforgásnak. Pedig tetszik vagy sem, csupán szervezés kérdése az egész. Mert ha nekünk nincs időnk, ám legyen, vagy nincs tudásunk, van ilyen, akkor nem árt segítséget kérni. Mert van segítség. Valami, aki leül, aki elmagyaráz, aki megérteti, akinek ez a feladata, és szívvel, lélekkel teszi. Mert nem az övé a mosatlan, és a féltékeny kisebb, és nem nyomja  a vállát a te terhed. Mert neki más terhei vannak, melyet a küszöböd előtt lerakott, és most csak az számít neki, hogy kihozza az adott pillanatból a legtöbbet.

És visszaadja a gyermek elvesztett hitét, sokszor önmagában is, és megtanítja neki, hogyan lássa az osztót és az osztandót, vagy hogyan értse meg a szorzótáblát, ha már megtanulni nem lehet. Mert segítséget kérni nem gyengeség, sőt ellenkezőleg. Csak az erős ember ismeri fel azt, hol kell beismerni, most szükség van ránk. 

Megosztom

Szüleim, ahogy bizonyára téged is, arra tanítottak, hogy osszam meg, amim van. Elfogadtam, igyekeztem, nem mondhatom, hogy szívből jött, hogy könnyű volt, nem is igazán értettem miért fontos ez. Mégis mit osszak meg? Mindent? Felnőttünk, gyerekeink lettek, családot alapítottunk. Mindent és mindenünket boldogan megosztunk szeretteinkkel, bárcsak még annál is többet adhatnánk nekik! De nem lehet, mert nincs erőm vagy időm több. Hányszor sóhajtottam fel, ha lenne egy weboldal, ahol időt, csak egy keveset letölthetnénk, de jó lenne! 

Megosztás 

 

Idő. Mit tegyünk, amikor ezer felé kellene szakadni, de nem tudunk. Egész egyszerűen nem. Amikor eljön a hétvége, és ott vár az egész heti házimunka, és van valaki, aki csak arra vár, hogy végre leüljünk mellé a szőnyegre, és csak az övé legyünk. És Te ezt tudod. És kimondod azt, amitől mind a kettőtök szíve megszakad: Nincs időm.

De tudnod és tudnunk  kell, más lett a világ. Mert megosztani ér. Mert lehet.

„Szeretném mindenkivel megosztani azt …” – kezdettel olvassuk, vagy éppen kedveljük a különböző közösségi oldalakon ismerőseink bejegyzéseit. Hol tart ma a világ?

2018-t írunk, mindez azt jelenti, hogy olyan átalakulások zajlanak a világban, amelyek gyökeresen megváltoztatják az emberek viselkedését. Többféle vagyontárgy létezik, amit egy-egy személy vagy család nem tud eléggé kihasználni. Ilyen lehet a lakás, nyaraló, lakókocsi, gépjármű, kerékpár, különféle szerszámok vagy bármi más. Ezeket a javakat korábban azért nem osztották meg, mert nem lehetett könnyen megszervezni, mikor ki és mennyiért veheti őket igénybe. Az internet azonban számtalan változást eredményezett e téren, mert szinte ingyenes információáramláson alapul. Felhívásunk, üzenetünk ma már pillanatok alatt eljut bárkihez. Így pedig akár néhány perc alatt – valamilyen ellenszolgáltatásért cserébe – bérbe vagy kölcsönadhatjuk vagyontárgyainkat. Ezért érdemes megismerni az új irányzat, a sharing economy fogalmát, hogy tisztában lehessünk a benne rejlő hatalmas lehetőségekkel.

"Sharing economy"

 

A sharing economy elterjedése azért is vált lehetővé, mert megváltozott a termékekhez és szolgáltatásokhoz való viszony. Ma a tárgyakhoz, eszközökhöz, de akár a szellemi javakhoz való hozzáférés is fontosabb, mint a tulajdon. Például az online fájlmegosztás már nem számít újdonságnak. A másik előnye – mondjuk úgy, diszkrét bája – abban rejlik, hogy ezzel a szemléletmóddal a környezettudatos életmód iránt elkötelezettek is azonosulni tudnak. A sharing economyra érdemes odafigyelni, mert a nyugati világot már szinte teljesen meghódította. A fogyasztói társadalom megrögzött hívei aggódva tekinthetnek a jelenségekre, hiszen a mindenhatónak tekintett gazdasági növekedés szempontjából viszont nem kívánatos, hogy ne vásároljon meg mindenki mindent magának. Azonban, ha a társadalmi és a környezetvédelmi szempontokból tekintünk a folyamatokra, akkor előnyös, ha az eszközöket megosztjuk egymással, mert így kevesebbet kell előállítani, kevesebb kárt okozunk a természetben is egyúttal.

A megosztáson alapuló, közösségi gazdaság tehát egy éppen kibontakozó új mozgalom, melynek azonban jelentős hatása lesz majd a jövő gazdaságára is. Elterjedéséhez hozzásegített a gazdasági válság is, elsősorban azonban a hatékony kommunikáció kedvez térhódításának. Az egész elv arra épül, hogy az emberek egy része megelégszik a hozzáféréssel is, nem akarja minden áron a tárgyakat birtokolni. Egyesek ebben korszakalkotó újdonságokat látnak. Más szemszögből nézve: már az ősközösség idején is létezett, az ősember is ismerte a megosztáson alapuló közösségi fogyasztást, még ha magát a kifejezést nem is. A hagyományos fogyasztói szokásokat hatékonyabbak váltják fel, bizonyos szemszögből ez történik csupán.

Van nevük is?

 

A hazai internetezők valamivel több, mint harmada hallott a közösségi, illetve megosztáson alapuló gazdaság fogalmáról, és minden ötödik internethasználó részese is annak – derült ki az eNET 2016. novemberi online a Sharing Economy népszerűsége témakörében kérdőíves kutatásából.

Hazánkban az elmúlt két évben a közösségi gazdaság legnagyobb szereplői megerősödtek, a piaci jelenlétük által felvetett kérdéseket a hagyományos konkurensek és az állami szabályozás sem tudja megkerülni. Nyáron, kétéves működés után kivonult Magyarországról az Uber, ugyanakkor az általa hagyott piaci résbe azonnal benyomultak az új szolgáltatók, szolgáltatások. A másik nagy sharing economy szereplő, az Airbnb 2015-ben, a vendégéjszakák számát tekintve itthon megszerezte a szálláspiac ötödét  - a BDO adatai szerint.

A sharing economy-t pillanatnyilag visszafogott lelkesedés övezi az internetezők világában. Bár izgalmas, új lehetőségnek tartják, valamint olyasminek, ami jó mód környezetünk védelmére (46% ért ezen állításokkal egyet), mégis nagy visszatartó erő a használatban a bizalom megléte vagy hiánya: közel hattized úgy nyilatkozott, hogy nem bízik meg annyira idegen emberekben, hogy a tulajdonát kölcsönadja, vagy a lakásába beengedje.

A sharing economy tehát a bizalom kialakitásában is nagy szerepet játszik, piacilag motivált, hogy minél pontosabb és hatékonyabb mechanizmusokat találjon ki egyfajta bizalmi index megalkotásában. A közös cél vagy igény, a technológia és a megbízhatóság hármasa az, ami ezt az új innovatív folyamatot népszerűvé tette.

Ma már kijelenthetjük, hogy idejét múltak lettek a különböző auditori mínősítések, az Interneten adott mínősítések azok, amik igazán számítanak. A bizalom kiépítésekor lényegessé válik ismét az internet-alapúság, hiszen ennek köszönhetően a résztvevők leinformálhatóak. A megosztásra építő szolgáltatások működése ugyanis elképzelhetetlen egy megbízható értékelő rendszer nélkül. Az egyes felületeken például így a sofőr és a szállásadó, de az utas és a bérlő is egyaránt könnyen minősíthető és nyomon követhető, ami elősegítheti a bizalom elnyerését.

MIndezek alapján elmondható, hogy a közösségi gazdaság már nemcsak a spájzban van, de ott toporog a nappalinkban és helyet akar foglalni a kocsinkban is. Mi lesz a neve? Csak idő kérdése, hogy mindazokat a fogalmakat amik szerte a világban tért hódítanak: elterjesszük itthon is. Airbnb, Telekocsi, vagy éppen a Tasker, együtt, közösen, megtaláljuk mi legyen itthon az a keresőszó, amivel egymásra találhatunk.

Sportolni is engedd

Elteltek az első hetek az iskolában, túl vagyunk az első reggelek okozta megrázkódtatásokon, és már talán életünk első szülői értekezletén is. Két hét, amit oly sok izgalom előzött meg, az iskola kiválasztásától kezdve mindazon át, hogy mi és mennyi az a felszerelés, amit feltétlen szükséges és még örömet is okoz a gyerkőcnek.  

De mi legyen a délutánokkal? Sport vagy zene? Vagy mindkettő? Hadd meséljek itt e helyen személyes élményekről. Amikor a fiam iskolás nagyfiú lett, épp a délutánok miatt töprengtem a legtöbbet. Annak idején én világéletemben „napközis” voltam, amit semmiképpen nem kívántam a gyerekemnek. Biztos voltam abban, hogy ezt az utat messziről elkerüljük. Mivel abban is biztos voltam, hogy sportolni fontos, errefelé tereltem nemcsak a fiamat, hanem a lányomat is. Miért voltam ebben oly magabiztos?  Több okból is, párat engedjetek meg, hogy bemutassak.

Jótékony élettani hatás

Mindannyian tudjuk, hogy a mozgás fél egészség. Talán közhely, de hinnünk kell benne, mert az emberi test a mozgásra, futásra, mászásra fejlődött ki, nem arra, hogy egész nap üljünk az iskolapadban. Ha gyermekeink nem mozognak eleget, nem fejlődnek megfelelően, így komoly egészségügyi problémáink adódhatnak felnőtt korukra. Mindez ebben a korban könnyen megelőzhető az aktív életmóddal. Személyes tapasztalat mondatja velem, hogy a sport, a délutáni több órás edzés okozta elfoglaltság nem megy a tanulás rovására! De minderről később…

Értékképző

Amíg a fiam kisiskolás korában kezdett el vízilabdázni, és a mai napig kitart emellett a csodás sport mellett, addig a lányom viszonylag nehezebben talált rá arra a sportra, ahol megtapasztalhatta, mi is a kitartás, a küzdőképesség, az akaraterő. Innen már egyenes volt az út, hogy megtanulja, miként és hogyan kell olykor vesztesnek is lenni és micsoda erőt ad, ha sikerül újra felállni.  Miként és hogyan kell újra felvenni a hétköznapok ritmusát, a többiekhez alkalmazkodni, másokra odafigyelve és ez által egymásban meglelni az örömöt, az igaz barátságok csodáját. Mindez olyan stabil emberi kapcsolatokhoz vezette, ami már szinte biztosan végigkíséri az életét.

Önállóságra tanít

Eleinte elkísértük az edzésekre, hogy miként sikerült megoldani, nem taglalom. Aztán titokban, hogy ne tudjon róla, mintha egyedül menne az edzésre, ő a nagyfiú. És eljött az a pillanat is, amikor 9 évesen immár tényleg egyedül (szülői engedéllyel) kijött az iskolából, buszra szállva edzésre ment. Nagy pillanatok voltak ezek és nagy elhatározás, nagy elszántság a kisgyermektől. És igen, nem tagadom fiam is, a lányom is az iskolás éveiket beosztással élték, de a tanulmányi eredményük semmivel sem volt rosszabb, mint a társaiknak, sőt! Nagyon könnyen és gyorsan tanult mindkét sportoló gyermekem, mert kénytelenek voltak. Mindeközben rengeteg sport- és verseny élménnyel gazdagodtak, hamar önállóak lettek, ezáltal mindketten egészséges, értékes, és sikeres felnőttekké váltak. De van ennek tudományos magyarázata is, amit korábban én sem tudtam!

Mentális tunning

A sport új képességeket alakít ki. Agyunk olyan fantasztikusan működik, hogy ha gyakorolni kezdünk valamit, a mozgáshoz tartozó szenzomotoros területen egyre több agysejt specializálódik erre a tevékenységre. Ha például aszimmetrikus mozgás végez a gyermek, az a két agyfélteke közötti kapcsolatokat erősíti, mely közvetlenül fejleszti az olvasási és tanulási készségeket.

A sport felszabadít

„Amikor az ember teljesen eggyé válik azzal, amit csinál és tudja, hogy erős, és legalábbis az adott pillanatban ő maga irányítja sorsát, és az eredményektől függetlenül úgy érzi, hogy minden milyen jó… akkor éli át teljes lényével, hogy áramlik benne az élet. Ez a flow.” Az alábbi mondat Csíkszentmihályi Mihály pszichológustól, a pozitív pszichológia egyik legnagyobb atyjától származik. Csak megerősíteni lehet, attól az első élménytől fogva, hogy ráérez a gyerek arra, mi is az, amiben ő van olyan jó, mint a többi, addig az útig, hogy elmondhatja, hogy „én ebben jó vagyok”, hovatovább kimeri mondani, „én ebben tehetséges vagyok”. És ez minden, amit egy élettől kaphat. Mert innen megy minden előre… ha prezentálni kell, akár több száz ember előtt, félelem nélkül megoldja stb.-stb.

Ha végiggondolom az eltelt évek nehézségeit, azokat a megoldásra váró helyzeteket, logisztikai feladatokat, amik az elmúlt években nap, mint nap jelen voltak az életünkben, adódik a kérdés: Megérte? Őszintén? Feltétlen, nagyon!

Példát adj a gyereknek - hogy lelj segítségre

Ez a cikk csak akkor szól neked, ha stresszes gyereket nevelsz. Ha a tiéd azon elenyésző kis csapat táborát alkotja, akik reggel örömmel mennek iskolába, nincs stressz, és nincs gyomorgörcs, akkor ne vesztegesd az időd, görgess tovább.

Te, aki viszont itt maradtál a hatalmas százalék elkeseredett táborát gyarapítod. Te vagy az átlag szülő, az átlagon felül gyermekkel. Meg én. Tudod, tiéd az a gyerek, aki stresszes, és folyton sír. Aki hiába tanul otthon, és hibátlanul felmondja a leckét, a suliban mégsem teljesít. Tiéd lesz az a gyerek, aki folyton kapja a beírást, és ha suliba kell mennie nem panaszkodik, de gyomorgörcse lesz, és folyton hányni kezd. Ugye a tiéd is?

És miközben éjszakákon át azon töprengünk mit rontottunk el, olvassuk a szakértőket, mely szerint elég, ha boldog a gyerek, nem számíta  jegy, hiszen a boldogságra szültük őket. Majd megnyugszunk, és éjjel felriadunk, mert bakker, boldogság és lepkekergetés, de a pontszámok, az a rohadt pontszám kell majd a suliba.

És eszedbe jut a múltkor hajnalban látott jelenet, amikor a fiatal 17 éves a Tesco előtt áll, munkás ruha rajta, és beszalad a boltba sört venni és kiflit, hiszen kezdődik a meló, és a napot bírni kell. És rájössz, nem volt szükség a pontokra, lett belőle melós, 17 évesen hajnalban kel, pedig még iskolában lenne a helye.

És rádöbbensz, valahol mégis kell a pont, meg a jobb jegy, és alig várod a reggelt, hogy felkeljen a szemed fénye, és elmesélhesd a 17 éves fiú történetét, hogy motiválj, hogy lelket önts, és nem érted, miért lesz hirtelen zöld a kicsi arca, és ismét öklendezik, szeme könnyben, és te nem érted, megint mit rontottál el.

Semmit. Te őt akarod, ő pedig kivételesen nem téged. Példaképet akar. Igazi, kézzel fogható példaképet. Nem a YouTube csatorna sztárját akarja, mert ő sosem válaszol. Nem is téged akar, mert te leszel az intő és óvó, néha megrovó. Egy példaképet akar. Valakit, aki laza, aki közel áll hozzá, aki megérti min megy most keresztül. Önmagát akarja látni. A rettegett felnőtt világban akarja látni magát. Tudni akarja mivé vált a szorongó kiskamasz, aki ugyanúgy hallja, mint ahogy Te hallatod, hogy ha így folytatod, nem lesz belőled senki. A senkit akarja. A tegnap senkijét, akiből mára valaki lett.

Add meg neki. Ha fél a matektól, szerezz hozzá egyetemistát. Ha az angol nem megy neki, szerezz hozzá egyetemistát. Ha a rajztól, írástól, földrajztól vannak görcsei, szerezz hozzá egyetemistát.

A jövőképét add meg neki. A példát. Az egyetemistát. Aki meg fogja érteni min megy most keresztül, és mindamellett érti az egyenletet, ami neki nem megy. Aki jól beszél angolul, vagy épp a formatervező szakot végzi és úgy rajzol, mint a környezetedben senki más. Adj neki példát. Ne a szemüveges szomszéd Gizi nénit. Mert nem érti meg. Más volt a világ. Példát adj neki. Mait. Kézzel foghatót.

Mert szüksége van rá, és rád. Rád, aki észreveszed, hogy bajban van, hogy szorong, és megérted, lesznek dolgok, amikről veled nem beszél majd. És igen, évek múlva Te leszel a példaképe, mert megérti majd mindazt, amit Te már tudsz. De ma másra van szüksége. Egyetlen emberre, aki vele van, aki talán pár évvel ezelőtt még szintén szorongó volt. De ma ott tart, ahová a tiéd vágyik. Az egyetemre, a boldog életre, a lazaságra, vagányságra, alázatra. Az életre. (Theodorovits Andrea)

Hol a segítség?

A kiszolgáltatottság érzéséhez elég egyetlen egy pillanat. Elég egy vadidegen város, ahol senkit nem ismersz, egy este, két gyerek, és egyetlen apró baleset, aminek kéztörés a vége

A kicsié. Persze azonnal hívod a mentőt, mert nem tudod hol fogd, hogyan teszel jót, vagy éppen rosszat, egyetlen dolgot tudsz, de azt nagyon, azonnal segítségre van szükséged. Majd végignézel a két gyereken, az egyik 11 éves, éppen falfehér, sokkot kapott a húga látványától, és ott a kicsi, alig hét évesen, zokog, ordít, és arra kér, segítsek.

A segélyhívó diszpécsere kedves, közli mindjárt elindulnak, de belém hasít a felismerés. Két gyerek van. Kettő. Az egyik a kezét törte, a másik itt van egyedül. És este van, este 10. Magától értetődik a kérdés, ezt bizony most együtt kell végigcsinálni, így közlöm a kedves diszpécser hanggal, jönne a másik gyerek is. Nem maradhat egyedül, semmiképp nem. A válasz felér egy arcon csapással, egyetlen gyerek jöhet, a sérült, a másikat bízzam valakire.

Nézek rájuk, és érzem, meg kell oldanom. Fel kell emelnem a kicsit, valahogy meg kell oldanom, mert a kocsiba jöhet velem a nagy is. Mert este 10 van, és falfehér, és az arcán ömlenek a könnyek. Belém kapaszkodik, nem mer szólni, de látom rajta ez most a világvége, ott benn a kicsi lelkébe.

Mert nincs kire hagyjam, nincs kinek szóljak, mert itt vagyok a nagy városban, senkit nem ismerve, és kellene valaki. Most, ebben a pillanatban valaki, aki megbízható, akinek van egyetlen száma, amit ha beütök a telefonba kicsörög, aki jönne, és itt lenne. Segítene, vagy csak nyugtatna, aki vigyázna a nagyobbra, amíg én a kicsivel vagyok.

De nem volt. És neked sincs. Neked, aki egyedül vagy, eggyel, vagy többel, és csak imádkozni tudsz, hogy ma se téged érjen a baleset, és őket meg végképp nem, mert nincs telefonszámod, mert nem írtad ki a munkát, mert még nem kértél segítséget, és történjen bármi ott vagy egyedül, és meg kell oldanod. Meg kell, mert másként nem lehet. Pedig jönne a kedves lány, aki korrepetált, vagy a fiatal srác, akinek megvan a száma, mert a múltkor a füvet kaszálta, vagy a nagyihoz vitte az ebédet és beszélgetett is vele. Jönne valaki, az az egy, akinek megvan a  száma, akt hívni tudsz, hogy érezd, nem vagy egyedül. (Theodorovits Andrea)

Idős szülők, avagy teher lelkiismeretfurdalás nélkül

Tetszik, vagy sem, mindannyian megöregszünk, szerencsés esetben. És ha szerencsénk van, végig kísérhetjük szeretteinket is ezen az úton. De hol van az a határ, amikor a lelkünk békessége, és a szeretet megfér egymással? 

Tele vannak az időseket ellátó intézmények. Időpontot kapni szinte lehetetlen, arról nem is beszélve, hogy szeretteink házát, lakását kérik az új életért cserébe. És ez csak az anyagi oldala. Ami ennél sokkal súlyosabb, az a lelki oldal. Hiszen az idősek otthonában való elhelyezés minden családtag számára fájdalmas érzés. Az a rokon, aki ezt kora idős korára nem rendezte el önként, most kényszerré válik. Mindenki számára. Nyilván ezer meg egy magyarázat létezik a lépésre, de attól még fáj. Mindenkinek. 

Az idősek azonban mindenképp ápolásra, felügyeletre szorulnak. Előbb-vagy utóbb nem lesznek képesek ellátni önmagukat, beleértve a fürdést, takarítást, vagy az egészen egyszerű kalács vásárlást. Kell melléjük valaki. Valaki, akinek van ideje naponta, vagy két naponta felmenni. Elintézni azt, amire ők már képtelenek, függetlenül attól, hogy még mindig keresztrejtvényt fejtenek, és a világ dolgait is tisztán látják. A világét, benne önmagukét és a családét. 

Mert bizony ez a legfontosabb része az öregedés fázisának. Amikor felsejlik bennük a teher vagyok érzése. Mégsem tehetnek ellene semmit. Mi azonban igen, és hiszem mindent meg is teszünk, ami csak erőnkből futja. Megyünk, vásárolunk, aggódunk, receptért rohanunk, sorban állunk, kalácsot veszünk, óraállásokat diktálunk, és egész egyszerűen egy testben kezdünk meg számtalan életet. 

Éljük a magunkét, a gyermekeinkét, a munkatársainkét, a társunkét, és a szüleinkét. Ez pedig tetszik vagy sem, akár kimondjuk, akár nem, felőrli az ember lelkét, és a szervezetét is. Hiszen a folyamatos megfelelés, az állandó logisztika, a stressz hatalmas árat kíván. Tőlünk. 

Mert kimondani, hogy nem megy, szégyen. Pedig nem az. Ez a valóság. Kimondani, hogy szükségünk van segítségre, hogy egyedül sem lesz a 24 órából 48 nem gyengeség. Egész egyszerűen az, aki belátja a saját határait, megkönnyebbül. Aki pedig a határon túli feladatokra segítséget kér, felszabadul. 

Segítséget kérni abban, hogy az idős szülők a saját, biztonságot jelentő otthonukban élhessenek tovább, tisztaságban, nyugalomban, és szeretetben. Hiszen mi is megyünk, mi is ott vagyunk, ha baj van, hiszen a miénk. De igenis, a kalácsot miért ne vehetné meg más? Miért nem lehetne csak egyetlen napot kiváltani mással, amikor mi is emberek vagyunk. 

És ember a másik is, akit megbízunk a feladattal, átadva neki a terhünket, és a szívünk egy részét. Hogy azon az egy napon, vagy többen kicsit lélegzetet vehessünk. Hiszen ott a gyerek, a házastárs, vagy az est csendjében elfogyasztott meleg étel. Mert nekünk is jár. (Todorovits Rea)

Bízz meg minket, hogy osztozzunk a terheidben. Írd ki a munkát, add meg a címet, és éld a hétköznapokat nyugalomban. 

 

Albérlet életre, halálra

A legnehezebb feladat eldönteni, hogyan adjuk ki az albérletet. Fogadjunk fel egy ingatlanközvetítőt, és ezzel egyidejűleg mondjunk le a kaucióról az ingatlanos javára, vagy vegyük a saját kezünkbe a dolgokat. Mind a kettő rejt előnyöket és hátrányokat.  

Nem kell messzire menni, hogy lássuk, az ingatlanos kényelmet jelent. Kényelmet, mert nem kell telefonhívásokat fogadnunk, szaladgálni hihetetlen időszakokban megmutatni a lakást, szerződést készíttetni. Ennek azonban ára van. A kaución felül az, hogy nem látjuk, nem ismerjük az albérlőt, akivel utána havonta nekünk kell a kapcsolatot tartani, vagy jutalék ellenében ismét megbízunk az ügyintézéssel egy erre szakosodott céget, és lesz, ami lesz, megbízzuk a lakásunk, házunk bérbeadásával, és az ezzel járó összes tennivalóval. Ennek előnye, hogy a megbízott cég garanciát vállal a lakás állapotának megóvására, melyet minden esetben ellenőriz, és ha baj történik, javítja. Szépnek hangzik, de mint tudjuk, nincs ingyen ebéd. Itt sem. Fizetni kell. Sokat.

Az egyszerű ember azonban maga intézi az ezzel járó összes tennivalót. Hirdetést ír, fotót készít, és naponta több tíz telefonhívásra válaszol, türelmesen. Majd időpontokat ad a lakás megtekintésére, elmegy, ami már magában rejti a lutri esélyét, hiszen az érdeklődő vagy ott lesz, vagy nem. Ha igen, jöhet a fumigálás, az alkudozás, a szimpatikus, rokonszenves érzések tömkelege, majd végre jöhet a szerződés, jöhet a kaució, és jöhet a jól ismert érzés, letudtuk. Ennek számtalan előnye van. Hiszen megismerjük azt az embert, akinek bérbe adjuk az ingatlant, hova tovább rá bízzuk a vagyont. Nem nehéz olyan történeteket hallani, ahol a lakást a bérlők lelakják, ne adj Isten, több hónappal elmaradnak a rezsivel, és a kár, amit okoznak, tetemes, sok esetben csak az ingatlan eladásával fedezhetőek.

De akkor hogyan tovább? Hiszen az ingatlanközvetítő sokba kerül, egyedül intézni pedig mind amellett, hogy macerás, még veszélyes is, hiszen ebbe a hosszútávú projektbe könnyen elhasalhatunk.

Talán kellene egy hely, egy cég, aki ötvözi az ingatlanközvatítőt a saját jelenlétünkkel. Talán kellene valaki, aki emberközpontú, aki nem teszi le a lantot, hanem folyamatosan szemmel tart, aki adminisztrál, aki figyeli és óvja azt, ami a a miénk. A lakást, amit bérbe adtunk. Igen, talán ez lenne a megoldás. Ötvözni. Mi ezt tesszük.

Felelős vagy?

Felelős vagy.

Mást sem hallani. Felelős vagy a gyermekedért, önmagadért, a környezetedért, az egészségedért, a szüleidért..."Felelős vagy a rózsádért". És igen, tudom. Felelős vagyok mindenért, még akkor is, ha sokszor és mindig kettészakadok. És nem, nem létezik jó időbeosztás, sokszor magát a szót sem tudom értelmezni. Beosztani azt, ami nincs. Valahol reggel, ébredés után egész egyszerűen eltűnt. Csak érzések vannak bennem. Lelkiismeret furdalás, kétségbeesés, késés, stressz, és lemondás. Mert lemondok oly sok mindenről. 

A szüleimnél tett látogatásról, pedig idősek és szükségük van rám. Nem, nem csupán a lányukra, vagy a gyermeki jó szóra. Dehogy. Szükségük van rám, mert le kell menjek a boltba, meg a patikába a gyógyszerért, és be kell fizessem a csekkeket, a havi óraállások leolvasásáról már ne is beszéljünk. És gonosz gyermek vagyok, de néha tehernek érzem, mert nincs idő. Így persze csak szelem az utakat, állok, várok, majd rohanok, és megállva az ajtajuk előtt veszek egy nagy levegőt, és igyekszem az önfeledt gyermek arcát mutatni. Mosolyogva lépek be az ajtón. Mert ezt érdemlik. A derűst. És nem, sosem szólnak, sosem néznek szemrehányóan, pedig tudom, hogy nem jöttem tegnapelőtt, nem voltam itt, pedig megígértem. És előre tudom, szólnom kell, hogy a holnapután is ugrott, mert ismét nem jöhetek. Dolog van a másik családnál, annál a sajátnál, amit magamnak teremtettem. És kedvesen fogadnak, mesélnek, és én ülök, és arra gondolok, milyen régen nem sétáltak már, se együtt, se külön, mert idősek, és ehhez rám van szükség. És nézem a polcot, amit pár évvel ezelőtt még együtt töröltek, most poros, és közben arra gondolok, hová tűnt el az idő, hol vagyok én, hol az a rohadt rongy, igen, valaki adjon egy rongyot, és vizet....mintha ezzel letörölhetném az aggodalmat, a fájdalmat, hogy ismét nincs időm, mert megint rohannom kell, hiszen végez az enyém, az egyetlen, és ott kell állnom az iskola előtt.

oldd.jpg

És csak nézem őket, őket, akik az enyéim,  és érzem, ahogy ketté szakad a szívem. Mert idősek, mert többet, és jobbat érdemelnének. Társaságot, valakit, aki jókedvet csempészne a szerelmes illatú, poros kislakásba. Kellene valaki, aki mosolyogva menne le a patikába, vagy a közértbe egy tejért, netán egy csomag cukrot is hozna, azt a picit, olyan szájban olvadóst. Mert szükség lenne valakire. Valakire, aki az én szememen keresztül, az én szívemen át látja őket, ha kell minden nap, vagy csak hetente egyszer, de segít. Segít tettekben szeretni őket. Az enyéimet.  (Theodorovits Andrea)

Garázsvásár, avagy lomtalanítás a javából

Ki ne találkozott volna már azzal az érzéssel, amikor a tárgyakat nem használjuk, de szeretjük. Olyannyira, hogy eltesszük, feltesszük, letesszük, a majd jó lesz valamire szent érzésével, majd évek múltán rá kell jönnünk tele, van lommal a pince és a padlás is. 

Ilyenkor két eset lehetséges. Szépen lassan, óvatosan visszazárhatjuk az ajtót, vehetünk hatalmas lélegzetet, és tehetünk fogadalmat, soha többet semmit nem teszünk el nehezebb időkre. Egészen a következő karácsonyig.

Vagy veszünk egy hatalmas nagy levegőt, és felébred bennünk a kereskedői vágy, garázsvásárt tartunk.

Ez utóbbi sokkal több helyet és pénzt eredményez majd. Persze munkából is több lesz, hiszen válogatni kell, selejtezni, árazni, és közhírré tenni, hogy mindent olcsón, és jó minőségben megvásárolhatnak nálad.

Mindent. Amit több év, netán évtizedek alatt gyűjtöttél össze egyedül sokszor lehetetlennek tűnik kiválogatni. Ilyenkor vagy megunod, vagy okos leszel és segítséget hívsz. Mert bizony ahhoz, hogy a lelkesedés megmaradjon, hogy legyen, aki segít, aki pakol, aki esetleg a környéken szórólapozik, vagy ötletekkel lát el a siker érdekébe, bizony szükséges.

Ilyenkor érdemes megkeresni bennünket, és igénybe venni egy-két egyetemistát, aki leveszi a válladról a legnagyobb terheket, hogy te miközben a garázsvásárra tartasz, élni, dolgozni, és a családoddal is foglalkozni tudj.

Egy-két kattintás, és számtalan bosszúságtól, a feladom, és soha többé érzésétől kíméled meg magad. Vedd könnyedén a lomot, és tarts velünk garázsvásárt a nyáron!