Diákmunka mint még soha

Szerelemből idegen

2018. április 07. - Click for Work

Ki ne ismerné. vagy ki az, aki nem fél attól, hogy a ma még lángoló szerelem lapossá lesz, majd egész egyszerűen egy reggel arra kelsz, nem is ismered azt, aki melletted fekszik? Mert minden szürke lett. Mert hagytuk azzá válni. Mert lett lakás, és közben hajtunk a zöld kerítésre, a kicsi kerttel, és ott a gyerek, aki az élet, a minden. És ott a rózsaszín Coelho idézet, mely szerint az élet szép csak észre kell venni. Na igen. És jön a frusztráltság, mert csak képeken látsz boldog naplementében fürdő párokat. Neked ez kimaradt. No persze nem a naplemente, mert az volt a múlt hónapban is, amikor a kicsi lehorzsolta a lábát a Duna parton, és egész úton hazáig ordított. Ott volt a naplemente, közben alig vártad, hogy hazaérj. De valahogy észre sem vetted. És ott vannak a meghitt esték is, amikor elmosogatod a vacsora szennyesét, és közben kikészíted, ami holnapra kell. És ott a másik, akivel szinte másról sem beszéltek, csak, hogy miért nem eszik rendesen a kicsi, és megint beázott a tető, vagy, hogy a munkahelyen a Bözsi megint mekkora idióta. Majd fáradtan bekapcsoljátok a tévét, és hangtalan alszotok. Mindeközben kialszik a láng. A láng, ami a lelkek őszinte beszélgetésével megmenthető lett volna. Mert vannak félelmek, ki nem mondott vágyak, álmok, és a csend, ami akkor, abban a pillanatban mindent elmond.

bad-relationship.jpg

De te mosogatsz, mert reggel nem maradhat koszos tányér, és a férfi is fáradt, és különben is, ott a gyerek, ez már nektek nem jár. És közben eltelnek a percek, az órák, az évek, és valami elveszett. Eltűnik a meghittség, a pillanat, az érzés, amit magaddal vihetnél, ha nehéz az élet.

És egy reggel felébredsz, és azt érzed, kihúzták a lábad alól a világot. Az, ami nem is oly rég még ezer színben pompázott, most szürke. Mert nincs idő, nincs lehetőség, nincs esély. Pedig csak néha kellene egyetlen este, vagy egy délután kettesben.

relationships.jpg

Amikor ti sétáltok a Duna parton, a naplementében, hogy láthasd azt a férfit, akit rég úgy szeretettél, és te is nő lehess. Nő, aki igenis tud még hangosan röhögni, szandál nélkül lábat lógatni, és nem, nem akarsz most horzsolt térdet ápolni. Mert most nő vagy, a lelkedben anya, aki megmenti azt, ami menthető. A férfit, aki azzá tett, ami lehetsz, amiért egész életedben talán hálásnak kell lenned. Anyává tett. De most nő lehetsz. Önfeledt, szerelmes, giccses és boldog. Pillanatot adhatsz, és kaphatsz, amit elrejtesz a szívem zugába, ha szürke lesz az élet.  És nem kell, hogy fájjon a szíved, mert a lelked másik fele, a gyerek is boldog. Otthon van, és vigyáznak rá. Hangosan kacag, elbújik a szekrény mögé, és szívecskét rajzol neked. Mert biztonságban van, boldog, és vigyáznak rá. Te pedig pár órán át élhetsz. Ismét lélegzel, és mentesz. Egyszerre több életet. A családodat mented. ( Theodorovits Andrea)

https://clickforwork.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://clickforwork.blog.hu/api/trackback/id/tr9813816386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.