Diákmunka mint még soha

Segítség! Iskolába jár a gyerek!

2018. február 16. - Click for Work

Annyira szép érzés, amikor elkezdik. Amikor ott állnak az ismeretlen küszöbén, kissé félszegen, kissé bátortalanul, de egy dologban egyeznek, tudják, hogy megcsinálják, mert képesek rá. És elkezdődik az iskola. Ugye mindannyian ismerjük az érzést? Amikor könnyek között nézzük, ahogy elnyeli őket az ígéretet rejtő hatalmas iskolatáska, az első pici betű, amit szépen akarnak, és gyöngy betűkkel, de csak pici próbálkozás a vége. De nekünk a legszebb, és már tudjuk, tűzoltó lesz, vagy katona, vagy vadakat terelő juhász, csak legyen boldog, mert ez számít igazán.

schoolkids-walk_3189442b.jpg

De hol a boldogság, amikor a nap felét az iskolában tölti? Amikor egyre bonyolultabb a számtan, és már mi sem mindig értjük. És hol az idő, merre az alkalom, hogy segíteni tudjuk őket? Mert akkor boldog, és kiegyensúlyozott, ha érti, miről beszélnek az iskolában. Ha megérti az összefüggéseket, és van alap, amire építhet. Ehhez pedig tetszik vagy sem, a szorgalom mellett bizony sokszor kell valaki, aki elmagyarázza, aki megérteti. És lehet a miénk a legnagyobb zseni a földön, néha nála is vannak elakadások. És mi olyan szívesen leülnénk mellé, én tanulnánk velük az angolt, de hogyan, amikor németesek voltunk? És annyira szívesen elmagyaráznánk a matekot, fizikát, vagy kémiát, de lássuk be, annak idején mi is ugyanolyan arcot vágtunk, mint most a legnagyobb kincsünk.

És lehet, ott a kicsi, aki vég nélkül hisztizik, hiszen a féltékenység nagy úr, és hangzavarban tanulni minden, csak nem eredményes. És lássuk be, vannak pillanatok, amikor egy katalmas katyvasz az egész.

boy-reading-bible-small.jpg

És csak azt látjuk, hogy néz ránk a Reménységünk reményvesztetten, és nálunk pedig oly sokszor elszakad a cérna. És ilyenkor jön a frusztrált szülő, aki frusztrált gyermeket teremt, és nincs vége a körforgásnak. Pedig tetszik vagy sem, csupán szervezés kérdése az egész. Mert ha nekünk nincs időnk, ám legyen, vagy nincs tudásunk, van ilyen, akkor nem árt segítséget kérni. Mert van segítség. Valami, aki leül, aki elmagyaráz, aki megérteti, akinek ez a feladata, és szívvvel, lélekkel teszi. Mert nem az övé a mosatlan, és a féltékeny kisebb, és nem nyomja  a vállát a te terhed. Mert neki más terhei vannak, melyet a küszöböd előtt lerakott, és most csak az számít neki, hogy kihozza az adott pillanatból a legtöbbet.

És visszaadja a gyermek elvesztett hitét, sokszor önmagában is, és megtanítja neki, hogyan lássa az osztót és az osztandót, vagy hogyan értse meg a szorzótáblát, ha már megtanulni nem lehet. Mert segítséget kérni nem gyengeség, sőt ellenkezőleg. Csak az erős ember ismeri fel azt, hol kell beismerni, most szükség van ránk. 

Rólunk írták

Mai nap jelent meg a cikk a Szeretlek Magyarország oldalán, amit teljes terjedelmében bemutatunk itt is: 

Kupleráj van a lakásban, betemet a papírmunka, a kertet sincs időd rendbe tenni? Egy magyar startup segít

A Click for Work mindent megold: kérhetsz tőlük vasalást, ablakpucolást, bevásárlást, lomtalanítást, rendrakást, és még hosszan lehetne sorolni.
Dobó Maitz Petra cikke 
2018. február 13.

Néha úgy érzem, betemetnek a feladatok és mégis, még csak a jéghegy csúcsából sem bányásztam ki magam. Aztán előkapom a határidőnaplómat, ami tele van, még bele próbálom szuszakolni egy-egy adott napba, hogy ne felejtsem el a postát, a gyerek szülői értekezletét, anyám gyógyszereit kiváltani, a könyvelőhöz menni, aztán jön az "úristen, mi legyen az ebéd?", meg a "ki főzi meg egyáltalán?", egészen az "áh, rendeljünk egy pizzát!" megoldásig.

És ha már a határidőnapló is fullos és hiába veszek elő egy piros filcet, hogy valamit még beleírjak, amit tuti nem felejtek el, jön a kis cetlizés.

Imáimba foglalom a post it feltalálóját, tudod, az öntapadós papírfecniét, amiket aztán elő lehet kapni és körbemintázni a pénztárcámat, meg a laptopom billentyűzete alatti részt, mert minden nap akad még olyan teendő, ami pluszba jön.

Aztán jön a felismerés, hogy elfogyott itthon a cukor, nem írtam meg egy fontos e-mailt, be kellene vásárolni anyámnak és fel is kellene nála takarítani és két dolgot tehetek:

Előveszem a vastagabban fogó tollamat és belekörmölöm az újabb kihagyhatatlanul fontos teendőmet a tenyerembe, vagy legyintek egy nagyott és

"ott egye meg a fene" felkiáltással bebújok a takaró alá diszkréten reszketni egy kicsit.

clickforwork

A Click for Work gyakorlatilag annyit tud, mint Hermione időnyerője. Megtoldja a napodat azzal az idővel, amit avval töltenél, amire nincs időd, odanyújt feléd egy harmadik kezet.

Fiatalok, egyetemisták várják, hogy szólj nekik és kérd meg őket, hogy segítsenek.

A segítségnyújtás tárháza óriási és vegyes: kérhetsz tőlük vasalást, ablakpucolást, bevásárlást, lomtalanítást, rendrakást, lakásfelügyeletet, viráglocsolást, kis kedvencek etetését, takarítást, lépcsőház felmosást. Ha van kerted, kérhetsz tőlük fűnyírást, gyümölcsszedést, locsolást, kerítésfestést, gereblyézést, sövénynyírást, ásást.

De a teljesen személyes feladatokat is rájuk bízhatod: kérhetsz embert, aki átveszi helyetted a csomagot, elkíséri a nagyit a kormányhivatalba, kiadja a lakásodat, összeszereli a bútorodat.

Szuper ötlet, magyar cég, lelkes fiatalok és a megoldás arra, hogy ne kelljen naponta azt mondatot mondogatni: bár állna egy nap minimum 36 órából!

Gyermeklélek, kontra szomorúság

Gyermeklélek, kontra szomorúság

Mit tegyünk, amikor ezer felé kellene szakadni, de nem megy. Egész egyszerűen nem. Amikor eljön a hétvége, rádszakad az egész heti házimunka, ő pedig, az, aki a tiéd, csak arra vár, hogy végre leülj mellé a szőnyegre, és csak az övé légy. És Te ezt tudod. Tudod akkor is, amikor a fürdőt sikálod, érzed a hátadban a vágyakozó pillantást akkor is, amikor az ebédet készíted elő. És kimondod azt, amitől mind a kettőtök szíve megszakad: Nincs időm.

health-tips-for-busy-women.jpg

Egyetlen mondat, amitől egyikőtök sem érzi jobban magát. És azon kezdesz el gondolkodni, mások hogyan csinálják. Hogyan lehet egy állandóan tiszta lakásban a gyerekkel foglalkozni, honnan van a rend, hol a titok? Hogyan lehet a csecsemőt és az alig négy évest összeegyeztetni? Az egyik még ordít, eszik, és alszik, a másik pedig menne, veszettül menne, felfedezni a világot. A sajátját. És látod, tudod, és érzed, valamiről valakinek le kell mondani. Vagy a kicsinek az alvásról, vagy a nagynak a világról, a játszóházról, játszótérről. Mert kettészakadni nem lehet.

busy-mom.jpeg

És közben nézed a játszótérről ismert anyukát, a vékonyat és szépet, akinek nem kettő van, hanem három. És mégis...konditerembe jár, és olyan feszes, mintha sosem szült volna egyet sem, és a férjével hirdetik, kell a kettesben eltöltött idő. És te nézed, és majd megszakad a szíved, mert neked is van, sajátod. De nincs idő. Nincs lehetőség. Nincs esély. És végigméred magad, a kinyúlt pólót, és cicanacit, és ismét érzed, valami nagyon nincs rendben a világgal.

Mert nem erre szerződtél, amikor aláírtad az anyaság titkos paktumát. Azt hitted kiegyensúlyozott és szép hátországa leszel majd a szövetségnek, amit családnak hívnak. Hogy igenis menni fog koordinálni, és összeegyeztetni és eljutni és megoldani...mindent. Ehelyett éjjel és nappal a lelkiismeret furdalás gyötör. Mert kell az idő a gyermekkel, a házastárssal, akivel jóban és rosszban, - Istenem, hol a jó? hová a francba tűnt? -  és kell az idő magadra is! Mert ember vagy, nő, anya és asszony, aki annak idején arra tette fel az esküt, hogy megoldja.

o-mom-daughter-facebook.jpg

És rájössz, más lett a világ. Egészen más. Nem küldheted le a kicsit egyedül játszani, mert gonoszabb a világ. Nem jut idő, elegendő, hiába minden könyörgés, rimánkodás, és hiszti. És a legók ott hevernek majd a földön, kezedben a másik kicsi tápszeres doboza, és a mosógép is tele, legalább két napja, és arra vár, hogy észrevedd. És te tudod, látod, érted és érzed, hogy ez így tovább nem mehet. Mert más lett a világ. Mert régen bizony nem gályáztak napi tizenkettőt az asszonyok, nem kellett különórákra vinni azt, aki mindennél fontosabb, nem voltak kivilágított játszóházak, amiért a gyermek szíve megszakad. De most van. Most kell, és a fene vigye el, valahogy meg kell tudni oldani. Mert nem hagyhatjuk magára azokat, akik a legfontosabbak. Hiszen, amikor megszülettek, nem mondtuk el nekik, hogy a lemondásokkal teli csodás világba érkeztek. Egész egyszerűen ígéretet tettünk nekik, hogy boldoggá tesszük őket. Történjen bárhogy, ez lesz a cél. Az egyetlen, és legszentebb cél. Hogy ők, akik fontosak, boldogok legyenek. (Theodorovits Andrea)   

Felelős vagy?

Felelős vagy

Mást sem hallani. Felelős vagy a gyermekedért, önmagadért, a környezetedért, az egészségedért, a szüleidért..."Felelős vagy a rózsádért". És igen, tudom. Felelős vagyok mindenért, még akkor is, ha sokszor és mindig kettészakadok. És nem, nem létezik jó időbeosztás, sokszor magát a szót sem tudom értelmezni. Beosztani azt, ami nincs. Valahol reggel, ébredés után egész egyszerűen eltűnt. Csak érzések vannak bennem. Lelkiismeret furdalás, kétségbeesés, késés, stressz, és lemondás. Mert lemondok oly sok mindenről.

oldd.jpg

A szüleimnél tett látogatásról, pedig idősek és szükségük van rám. Nem, nem csupán a lányukra, vagy a gyermeki jó szóra. Dehogy. Szükségük van rám, mert le kell menjek a boltba, meg a patikába a gyógyszerért, és be kell fizessem a csekkeket, a havi óraállások leolvasásáról már ne is beszéljünk. És gonosz gyermek vagyok, de néha tehernek érzem, mert nincs idő. Így persze csak szelem az utakat, állok, várok, majd rohanok, és megállva az ajtajuk előtt veszek egy nagy levegőt, és igyekszem az önfeledt gyermek arcát mutatni. Mosolyogva lépek be az ajtón. Mert ezt érdemlik. A derűst. És nem, sosem szólnak, sosem néznek szemrehányóan, pedig tudom, hogy nem jöttem tegnapelőtt, nem voltam itt, pedig megígértem. És előre tudom, szólnom kell, hogy a holnapután is ugrott, mert ismét nem jöhetek. Dolog van a másik családnál, annál a sajátnál, amit magamnak teremtettem. És kedvesen fogadnak, mesélnek, és én ülök, és arra gondolok, milyen régen nem sétáltak már, se együtt, se külön, mert idősek, és ehhez rám van szükség. És nézem a polcot, amit pár évvel ezelőtt még együtt töröltek, most poros, és közben arra gondolok, hová tűnt el az idő, hol vagyok én, hol az a rohadt rongy, igen, valaki adjon egy rongyot, és vizet....mintha ezzel letörölhetném az aggodalmat, a fájdalmat, hogy ismét nincs időm, mert megint rohannom kell, hiszen végez az enyém, az egyetlen, és ott kell állnom az iskola előtt.

lonely.jpg

És csak nézem őket, őket, akik az enyéim,  és érzem, ahogy ketté szakad a szívem. Mert idősek, mert többet, és jobbat érdemelnének. Társaságot, valakit, aki jókedvet csempészne a szerelmes illatú, poros kislakásba. Kellene valaki, aki mosolyogva menne le a patikába, vagy a közértbe egy tejért, netán egy csomag cukrot is hozna, azt a picit, olyan szájban olvadóst. Mert szükség lenne valakire. Valakire, aki az én szememen keresztül, az én szívemen át látja őket, ha kell minden nap, vagy csak hetente egyszer, de segít. Segít tettekben szeretni őket. Az enyéimet.  (Theodorovits Andrea)

Albérlet, életre, halálra

A legnehezebb feladat eldönteni, hogyan adjuk ki az albérletet. Fogadjunk fel egy ingatlanközvetítőt, és ezzel egyidejűleg mondjunk le a kaucióról az ingatlanos javára, vagy vegyük a saját kezünkbe a dolgokat. Mind a kettő rejt előnyöket és hátrányokat.

4000_1.jpg

Nem kell messzire menni, hogy lássuk, az ingatlanos kényelmet jelent. Kényelmet, mert nem kell telefonhívásokat fogadnunk, szaladgálni hihetetlen időszakokban megmutatni a lakást, szerződést készíttetni. Ennek azonban ára van. A kaución felül az, hogy nem látjuk, nem ismerjük az albérlőt, akivel utána havonta nekünk kell a kapcsolatot tartani, vagy jutalék ellenében ismét megbízunk az ügyintézéssel egy erre szakosodott céget, és lesz, ami lesz, megbízzuk a lakásunk, házunk bérbeadásával, és az ezzel járó összes tennivalóval. Ennek előnye, hogy a megbízott cég garanciát vállal a lakás állapotának megóvására, melyet minden esetben ellenőriz, és ha baj történik, javítja. Szépnek hangzik, de mint tudjuk, nincs ingyen ebéd. Itt sem. Fizetni kell. Sokat.

Az egyszerű ember azonban maga intézi az ezzel járó összes tennivalót. Hirdetést ír, fotót készít, és naponta több tíz telefonhívásra válaszol, türelmesen. Majd időpontokat ad a lakás megtekintésére, elmegy, ami már magában rejti a lutri esélyét, hiszen az érdeklődő vagy ott lesz, vagy nem. Ha igen, jöhet a fumigálás, az alkudozás, a szimpatikus, rokonszenves érzések tömkelege, majd végre jöhet a szerződés, jöhet a kaució, és jöhet a jól ismert érzés, letudtuk. Ennek számtalan előnye van. Hiszen megismerjük azt az embert, akinek bérbe adjuk az ingatlant, hova tovább rá bízzuk a vagyont. Nem nehéz olyan történeteket hallani, ahol a lakást a bérlők lelakják, ne adj Isten, több hónappal elmaradnak a rezsivel, és a kár, amit okoznak, tetemes, sok esetben csak az ingatlan eladásával fedezhetőek.

De akkor hogyan tovább? Hiszen az ingatlanközvetítő sokba kerül, egyedül intézni pedig mind amellett, hogy macerás, még veszélyes is, hiszen ebbe a hosszútávú projektbe könnyen elhasalhatunk.

Talán kellene egy hely, egy cég, aki ötvözi az ingatlanközvatítőt a saját jelenlétünkkel. Talán kellene valaki, aki emberközpontú, aki nem teszi le a lantot, hanem folyamatosan szemmel tart, aki adminisztrál, aki figyeli és óvja azt, ami a a miénk. A lakást, amit bérbe adtunk. Igen, talán ez lenne a megoldás. Ötvözni. Mi ezt tesszük.

(Theodorovits Andrea)

Elegem van!

Elegem van! 

Ha bevalljuk, ha nem, mindannyian éreztük már ezt. Amikor egyszerre kellene két helyen lennünk, amikor az élet egy merő lelkifurdalás, azért, amit megtettünk, és azért is, amit nem. Mert nem lehet. Akárhogy is számoljuk, mindannyiunk napja 24 órából áll. Ebben a pár órában számtalan szerepnek kell megfelelnünk, hitvallásunk szerint tökéletesen. Na de megy ez nekünk? Lássuk be, sokszor vagyonk bukott primadonnák az élet nagyszínpadán. Van, aki bevallja, és van, aki sosem. Most bemutatunk pár nőt, asszonyt, anyát, és gyermeket, egy személyben, akik buknak, felállnak, és ismát besorolnak az élet mókuskerekébe. Őszintén róluk, magunkról.

- Egész egyszerűen elegem van - mondja Anikó. Anikó 37 éves, két gyermek édesanyja, logisztikázik a család, a munkahely, és a számtalan feladat között. Hajnalban kelek, késő este fekszem. Fáradt vagyok, hulla fáradt. És azt érzem, sehol nem állom meg a helyem. Van két gyönyörű gyerekünk, van munkahelyem, férjem, és egy két és fél szobás lakásunk Budapesten. Elégedettnek kellene lennem, de egyre inkább azt érzem, kicsúszik a lábam alól a talaj. Nem vagyok jó semmire. Sehol nem tudok egész emberként teljesíteni. És valóban nem. A lakás romokban, pedig minden nap pakolok, mosogatok, este viszont, vacsora után már nincs rá idő. És ekkor, mintha valami varázslat történne, minden romossá válik. De át kell nézni a leckét a gyerekekkel, össze kell készíteni a másnapi ruhákat, általában ilyenkor derül ki, mi az ami holnapra azonnal kell a suliba. Irány a Tesco, Aldi, valami, ahol beszerezhető a másnapi "egyestkapokhanemleszmeg" dolog, egész egyszerűen nem megy ez nekem. A férjem általában egész nap dolgozik, este 10 után érkezik haza az esetek legnagyobb részében. Nem fogom a kezébe adni a mosogatószivacsot, "gyere drágám, reméelem van még energiád" felkiáltással. Reggel kávé nekünk, szendvics a kicsiknek, nem, nem álmodozom arról, hogy összeágyazzunk, vagy elpakoljam a mosatlant, legalább egyetlen halmot csináljak belőle. Nem. Az ott, és úgy vár majd meg, ahogy este otthagytam. Mert nincs rá idő, este pedig erőm nem volt hozzá. Vessen meg bárki, de ez van.

Nincs könnyebb helyzetben Edit, aki vállalkozóként keresi a kenyerét, három gyermek, és egy odaadó férj mellet.

- Egész egyszerűen felőröl a munkám, a szó legszorosabb értelmében. Azért lettem vállalkozó, mert jó feleség, és jó anya akartam lenni. Itthonról dolgozom, azt gondoltam, ez a legjobb megoldás a család számára. Már nevetnem kell a romantikus, én leszek a család oszlopa elképzelésen. Dolgozom. Itthon van a munkahelyem. Rájöttem, vagy teljes erőbedobással dolgozom reggel nyolctól, ameddig csak lehet, vagy bele sem érdemes kezdeni. Nincs olyan vállalkozói forma, ahol csökkentik a közterheket, mert a háztartási teendőid miatt nem tudsz leadni egy anyagot, vagy elkészíteni egy statisztikát. Nincs ilyen. Reggel fél nyolcig anya vagyok. Kialvatlan, fáradt, de anya. Elkészítem a reggelit, megiszom a kávét, ha szerencsém van a férjemet még látom elmenni reggel, és után átvedlek üzletasszonnyá. Igen. Mert fél nyolctól dolgozom. Korábban azt gondoltam meg tudom oldani a háztartást, és a munkát, úgy, hogy egyik se szenvedjen hiányt. Mára már be kellett, hogy lássam , ebben megbuktam. Nagyon. Mert akkor van pénz, ha hajtok. Ha keményen hajtok. Nem lazsálhatok. Pedig bevallom eleinte igyekeztem valóságot formálni az elképzelésemből. Reggel fél nyolckor én lettem a született feleségeg Brie-je. Patyolat tisztaságot teremtettem otthon, mostam, főztem, vasaltam, és közben azon gondolkodtam, kit hívok majd fel, milyen feladatot végzek el, ami pénzt is hoz. Majd a háztartási teendők után ránéztem az órára, és legjobb esetben is delet mutatott az óra. Nesze neked munka. Déltől melóztam háromig, mert utána menni kellett a srácokért, szétszórni őket az éppen aktuális edzéseikre. Este pedig hulla fáradt voltam. Lett szép tiszta lakás, és tetemes köztartozás a vállalkozásomban. Rájöttem, valamit valamiért. Így sem jó, ezt be kell lássam, de jelenleg nem látok más opciót. Van a  fotelben hagyott ruhák között kutakodás, a semmit nem találunk, és van a kis káosz, és a nagy káosz. Rend nincs, de tartozás sincs. Szóval azt hiszem, ismét áldozatot hoztam, de közel sem ez az arany középút.

 A kisgyermek mellett egész nap otthon tartózkodás sem mindig jelenti azt, hogy patyolat rend van a lakásban. Ezt árulja el nekünk Bea, aki 34 éves, két kisgyermek édesanyja, és ahogy ő mondja, káosz az élete reggel, délben és este.

- Korábban azt hittem, ha anya leszek majd minden, de minden szép lesz. Rá kellett jönnöm, és kövezzenek meg érte, de ez a legnehezebb meló, amit valaha végeztem. Egymás után jöttek a gyerekek, Luca másfél éves, Bálint alig három hónapos. A férjem reggel elmegy, késő délután ér haza, én pedig itthon vagyok a gyerekekkel. Volt gyönyörű napirendünk, szépen leírva egy papírra. Ott is maradt, a hűtőn egy vacak hűtőmágnessel. A két kisördög mellett ugyanis azt sem tudom mit hoz a következő pillanat, nem még, hogy napirendet tartsak. Már a bevásárlás is egy hatalmas tortúra. A szoptatási idő betartása, Luca fétékenysége, aki anyát akarja, éjjel és nappal is. És persze Bálint sem alszik. Így aztán vicc az egész. Beteszem a mosógépbe a ruhákat, de van, amikor egy napig is bent maradnak, mert elterelődik a figyelmem, és nem veszem ki őket. Újra mosás, újra öblítés. Orosz rulett, vagy kikerül, vagy bentmarad. Luca nagyon válogatós, nehezen eszik, Bálint anyatejes, ő pedig persze állandóan enne. Az egész napom nem más, mint próbálkozás. Lavírozok egy vigyorral a fejemen, a káosz tetején. Mert boltba menni kell. Ilyenkor legalább negyven perc, amíg felöltöztetem a két picit. Elindulunk, Luca sokszr ölben, Bálint bababkocsiban. A szatyrok meg...hát, ez is ugye egy újabb vicc. Persze meg kell állni minden fűszálnál, minden bokornál, minden kőnél. Tehát a bevásárlás majd két óra. Naponta. Utána haza, és már ekkor érzem, készen vagyok, nem bírom tovább. Pedig hát enni kell. Így gyors ebéd készítés, közben pelus csere, és szoptatás, ennek hatására bizony volt már odaágetett, kukában landolt főzési próbálkozás. Mosogatni kellene, de nics rá esély, mert jön az altatás. Lucának is pihennie kell, Bálintról nem is beszélve. Persze tudom, hogy ez csupán egy újabb vicc, mert hol az egyik, hol a másik ordít majd, mert inkább mesét nézne Luca, Bálint pedig hivatalból ordít. Én pedig csitítok, ringatok, mesét nézek ha kell, ha kell mesélek, ha kell kockából várat építek, délután három, négy óra, és még semmit, de semmit nem csináltam. És ezzel megy el a nap. Persze vannak pillanatok, amikor este kilenc körül ecsendesedik az élet. Akkor pedig a káosz tetején ülünk a férjemmel, fáradtan, és arról beszélünk, vajon melyik nagykönyven van megírva a tuti recept, hogyan kell normálisan élni.

Megfelelni. Azt hiszem ez a legnehezebb feladat az életben. Valahol le kell vetnünk a sztereotípiákat, és élnünk kellene. Néha megállni, megpihenni, és elhatározni, segítséget kérünk, ha egyedül nem megy. Mert ez nem a gyengeség, hanem a bölcsesség jele. Felismerni azt, ami nehéz, ami túlnő rajtunk. Mi ezért lettünk, hogy segítsünk.  (Theodorovits Andrea)

A csapat

Bemutatkozik a Click for Work csapata 


Miért is kezdtünk el a vállalkozást? Mit szeretnénk elérni vele? Miben tudnánk Nektek segíteni? 
Itt mindent megosztunk, röviden bemutatkozunk, hogy megismerjétek a csapatunk tagjait!  

 Mészáros Andi, 52 éves, a Click for Work ügyvezető igazgatója.

Budapesti Műszaki Egyetemen végeztem, azt követően controlling illetve pénzügyi ismereteket tanultam.

Több mint 10 év, a KSH-nál eltöltött munkaviszonyom után kontrollerként dolgoztam, kezdetben egy kisebb élelmiszeripari cégnél, később a világ egyik legnagyobb autóipari beszállítójánál. Az eddigi pályafutásomat végig kísérte az informatikai világában megszerzett jártasság, SAP környezetben lettem kulcsfelhasználó. Kontrolleri, de már a statisztikai karrieremben is nélkülözhetetlen volt a projektmenedzsment, kisebb, illetve nagyobb projektekben, különböző szerepkörökben sikerrel biztosítottam a projektszerű működés feltételeit, ezzel bizonyítva a gyakorlatban és elméletben megszerzett tudásomat. Jelenleg minden időm a családi vállalkozás megvalósítására fordítom.

Egyik legnagyobb erősségemnek a szervezőkészségemet tartom. A korábbi években, akár mint kontroller, de mint kétgyerekes édesanya is megtanultam, miként kell kezelni a különleges helyzeteket, a különféle személyiségű embereket.

Számomra az egyik legfontosabb helyen a folyamatos tanulás áll, a kitartás, az újszerű dolgok iránti érdeklődés. Bár még csak kezdő vállalkozó vagyok, de biztos vagyok abban, hogy az internetes vállalkozás korlátlan lehetőséget biztosít arra, hogy segítséget nyújthassunk egymásnak. Elképzelésem sezrint ennek titka, hogy honlapunk minél egyszerűbb és átláthatóbb legyen, de egyszerre fiatalos és vidám is maradhasson. 

A Click for Work-ről: régóta foglalkoztat a kérdés, mik azok a lehetőségek, amelyek megkönnyíthetnék a dolgozó nők és felnőttek mindennapjait, kik azok, akik besegíthetnének nekik, vannak-e olyan célcsoportok, akik pl. éppen a különböző igényeik révén egymás segítségére lehetnének a mindennapokban.

 Mészáros Bálint, 25 éves, a Click for Work technológiai igazgatója.

A Budapesti Műszaki Egyetemen végeztem Közlekedésmérnökként, és jelenleg is még ott tanulok Logisztikai mérnök mesterszakon.

Az egyetem mellett gyakornoki pozícióim voltak, meglehetősen szerteágazó területeken, mindenféle 2-3 betűs multicégnél. Először az SAP-nál dolgoztam szoftvertesztelőként, majd a GE-nél adatfelelősként az európai vámcsapatban, végül pedig a BCG-nél tanácsadóként.

Mostanában részt veszek a Logisztika tanszék kutatásaiban és az egyetemmel párhuzamosan foglalkozom a C4W-el, illetve hobbiszinten vízilabdázom. Szerencsére a feleségem támogat minden ilyen, kevéssé jövedelmező elfoglaltságomban.

A fentiekből talán látszik, hogy egészen sokoldalúnak tartom magam és nagyon tág az érdeklődési köröm, éppen ezért nagyon élvezem, hogy részt vehetek a családi startup létrehozásában. Hiszek a közösségi gazdaság és az internet erejében, abban, hogy egyszerre két embernek is tudunk segíteni, ha összekapcsoljuk őket a Click for Work platformján.


 Mészáros Kinga, 21 éves, a Click for Work marketing koordinátora.

A Budapesti Corvinus Egyetemen végeztem Humán Erőforrás Menedzsment alapszakon, jelenleg pedig a Vezetés és Szervezés mesterszakon folytatom tanulmányaimat.

Az egyetem mellett gyakornoki munkákat végeztem minden nyáron, illetve mikor időm engedte, az iskola mellett is. Magyarország egyik legnagyobb multinacionális cégénél, a Robert Bosch Elektronika Kft.-nél kezdtem, mint tréningszervező HR gyakornok. Ezután kisebb munkaerő közvetítő irodáknál próbáltam ki magam a HR toborzás-kiválasztás területén.

Mindig is fontosnak tartottam tehát, hogy az elméleti tanulmányok mellett gyakorlati tapasztalatot is szerezhessek. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű itthon. Rengeteg cég minimum 25-30, sőt láttam már olyat is, hogy 35 órás munkavégzést vár el a gyakornokaitól. Ezt nagyon nehéz összeegyeztetni az egyetemi órarenddel, amely szerint szintén minimum 4 napot iskolába kéne járni. Ennek tetejében ráadásul minimál órabért kapnak a gyakornokok bónusz, cafeteria és minden egyéb juttatás nélkül.

Reményeink szerint ebben segítségükre lehet a Click for Work, hiszen itt kizárólag alkalmi munkák érhetőek el, csakis diákoknak. Amikor idejük akad a suli mellett, akkor tudnak jelentkezni, és – egyértelműen jobb órabérért – egy kis plusz pénzt keresni.

 dr. Katula Bence Ádám, 25 éves, a Click for Work marketing menedzsere.

A Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudomány Karán végeztem Jogász szakon, jelenleg pedig közgazdasági ismereteim bővítése végett a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karának Gazdálkodás menedzsment BSC szakát végzem levelező munkarendben.

Az egyetemen rendszeres tagja voltam a közösségi életnek, s pont ezért volt számomra izgalmas, hogy egy évig a Hallgatói Önkormányzat rendezvény szervezői bizottságának tagja lehettem mind egyetemi, mind kari szinten. Ez idő alatt nagyon sok, a hallgatókat aktivizáló feladatom volt, amelyek során jelentős tapasztalatot szereztem a közösségi média működése, az emberek figyelmének felkeltése, ösztönzése kapcsán. Emellett a Hopsterz zenekar vezetője is vagyok, ami miatt szintén kiemelten kell foglalkoznom a Facebook és Instagram platformokkal.

Eddig fél évet voltam ügyvédjelölt a reklámjogra specializálódot Dr. Hatházi Vera ügyvédi irodában, mely során közvetlen tudtam megfigyelni a különböző reklámokat szabályzó jogszabályokról szerzett tudásom gyakorlati vonatkozásait. Mindezek fényében elmondhatom, hogy behatóbb ismereteim vannak a területről mind jogi, mind közgazdasági, mind gyakorlati szempontból. Jelenleg Közbeszerzési tanácsadóként dolgozom a mindennapokban.

Már 14 éve vízilabdázom (már csak amolyan „félkomoly” hobbiként), de mellette kosaraztam és fociztam is. Mindig is csapatban szerettem működni, s talán pont ezért érdekel ennyire ez az új nézőpont a világban, ami a megosztáson alapszik. Azt gondolom, hogy ebbe a világlátásba nagyszerűen illeszkedik ez a szenzációs ötleten alapuló vállalkozás is.

Én hiszek benne, hogy ez az üzenet segítheti a társadalmunk fejlődését, vagyis, hogy ne féljünk megosztani az örömünket és a bánatunkat se. Ne féljünk segítséget kérni, és ne féljünk segíteni. A technológia a kezünkben van, kérdés mire használjuk. Én ezért választottam a Click for Work-öt. Válasszátok ti is! 

 Mészáros Máté, 24 éves, a Click for Work diákoldali referense.

Az Óbudai Egyetem Villamosmérnöki Karán tanulok, majd azon belül is az automatizálás szakot fogom választani. Nagyon érdekel az informatika és a programozás, amiben szerencsére már sok tudásra szert tehettem. 

A tanulás mellett sokat dolgozom. Sok gyárat megjártam már diákmunkásként. Érdekes, hogy ránézek egy termékre és már tudom, hogy hol és ki csinálhatta azt.  Persze nem minden a tanulásról és a munkáról szól, szeretek úszni, kézilabdázni és kosarazni.

Fontosnak tartom, hogy időben értesüljünk a kiírt munkákról és minden releváns információról. Én ebben segítek a Click for Work-nek, hogy közvetítsek a diákok felé, tartsam velük a lehető legszorosabb kapcsolatot.

Érdeklődjetek, kérdezzetek, szívesen válaszolunk a kérdéseitekre!
contact@clickforwork.hu
https://clickforwork.hu/
https://www.facebook.com/ClickforWork/

Hogy dolgozhatok családoknál?

Biztos felmerült mindenkiben a kérdés, hogy tudunk törvényesen a clickforwork-ön dolgozni? Vagy mennyibe kerül nekem, ha itt munkát vállalok? Biztosan megéri? 

 seta_1-crop_1511430811.jpg

Nos, ebben szeretnénk eligazítani titeket! Létezik egy jogszabály, amiről nem sokan tudnak. Ez nem csoda, mert amikor 2010-ben év közben rendelkeztek erről a kérdésről, akkor ezt az „egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról” szóló törvényben tették meg. Aki nem adózással foglalkozik, az nem ismeri ezt a törvényt, erre rákeresni nem fog. Sőt, még ha hallott is róla mondjuk 2010-ben, elfelejtette például 2012-re, amikor felvett egy takarítónőt heti egy napra.

A hivatkozott törvény I. fejezete foglalkozik az adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatás feltételeinek megteremtésével, (ezt sem érti az átlagpolgár) vagyis a természetes személyek között háztartási munkára létesített munkavégzésre irányuló jogviszonnyal.

A törvény megfogalmazása szerint adórendszeren kívüli kereset az olyan járandóság, amelyet a foglalkoztató a háztartási munka ellenértékeként a háztartási alkalmazott részére juttat. Az adórendszeren kívüli keresettel összefüggésben bevallási kötelezettség sem a foglalkoztatót, sem a foglalkoztatottat nem terheli.

A háztartási alkalmazott után nem kell adót és járulékot fizetni, de a foglalkoztatást a NAV-nak be kell jelenteni és regisztrációs díjat kell fizetni.

A bejelentést pedig honlapunk válallja, tehát nektek emiatt sem kell a fejetek törni, csak a munkát elvégezni és ezzel pénzt kereshettek.

Win-win? Szerintünk, biztosan!